A 2012. február havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Szürkeség

Tegnap este hazafelé baktatva azt vettem észre, hogy néha-néha elfog egy érzés, amit leginkább a szürke hétköznapokkal tudnék magyarázni. De valójában meg is cáfolom magam, mert közel sem erről van szó (egyáltalán nem érzem szürkének a hétköznapokat), sokkal inkább arról, hogy néha unom a környezetemet. Nem az embereket, nem azt a helyet, ahol dolgozom vagy lakom, egyszerűen az utcákat ahol járok; az üzleteket, amiket látok; a helyeket, ahol eszem vagy iszom; a kikapcsolódási lehetőségeket. És ilyenek.

Nem adok ennek különösebb jelentőséget, talán annyit, hogy utazhatnékom, világot-láthatnékom van, illetve pontosan a napokban fogalmaztam meg azt is, hogy ha egyszer úgy alakulnak a dolgok, néhány évet biztosan szerencsét próbálok majd külföldön. Nem most, mert most túl sok jó dolog van, amit sajnálnék itt hagyni.

Habár, azt is valamelyik nap vettem észre egy másik dolog kapcsán (noha korábban sem volt ismeretlen előttem a dolog), hogy hiába határoz és képzel el dolgokat az ember, idővel a sok környezeten keresztül érkező változás ezeket az elképzeléseket is könnyedén megváltoztatja.


Itt a tavasz, mi

Reggel kiléptem az ajtón, és a szakadó hóesés fogadott, talán nem is esett még ennyire ebben a szezonban, illetve, jó, biztosan esett, de azért a néhány nappal ezt megelőző 15-16 fok után kicsit érdekes váltás volt. Remélem idén »megúszom a betegséget«, mert a tavalyit nem kívánom senkinek (habár az nem is az általános megfázás kategória volt).

Egyébként mostanában a használtautó.hu hirdetéseit bújom, mindenféle komoly szándék nélkül, és mivel az irodában pedig elég sok ingatlanhirdetést látok, már viszonylag elég egzakt képem van arról, hogy hirdetnek az emberek.

És hihetetlen módon kevés a jó hirdetés, ami a még durvább, hogy sokszor maga a kereskedő nem tudja normálisan hirdetni az eladandó autót. Például ugyanabból a szögből van nyolc kép (pedig fizetni kell minden kép feltöltéséért), de a műszerfalról, ami szerintem mindenkit érdekelne, semmi. És minden leírásban kisregény, marketing szöveg, pedig ez sem érdekel, tényleg, főként, hogy az autó tulajdonságait a rendszer amúgy is listázza.

A legidegesítőbb ettől függetlenül az, amikor hamis infók vannak. Nézd már, gyönyörű autó háromszázezer forintért, mi a fene, rámész, hitelátvállalással. Érdekes, pedig, beikszeltem, hogy olyanok nem érdekelnek.

Szóval azt nem értem igazán, hogy az embereknek miért nem esik le, hogy ha átverik azokat, akik potenciális vevők lehetnek, akkor jól fel is idegesítik őket, és még ha lenne is rá esély, hogy megnéznék a terméket, akkor sem lesz semmi az egészből. Vagy például amikor kicsit más infókat írnak le, felhívod, és még a telefonban jönnek a kiegészítések. Raboljuk egymás idejét.

Érdekes dolgok ezek, csak nem tudom, kinek jók.


Arany kis szobrocskák

Megvolt az idei filmelemzők filmelemeznek móka is, íme, az eredmények, amik nekem is fontosabbak:

Film Megnyert jelölések
»A némafilmes« legjobb férfi főszereplő, legjobb jelmez, legjobb zene, legjobb rendező, legjobb film
»Éjfélkor Párizsban« legjobb eredeti forgatókönyv
A leleményes Hugo legjobb operatőr, legjobb látványterv, legjobb hang, legjobb utómunka,

Idén is korrekt volt a felhozatal. Elsőre azt hittem, hogy viszonylag sokat is sikerült megnéznünk, de valójában tavaly sokkal többet, na nem mintha jelentene bármit. A Hugót még nem nagyon játsszák itthon sehol, ettől függetlenül mindenképpen tervezzük, A vaslady valamint a Rém hangosan és irtó közel szintén nagyon érdekel, szintén tervben van. Clooney szegény most sem kapott szobrot, ez már amolyan évente ismétlődő mém, de talán majd jövőre.


Vim

A napokban egy nagyon hosszú korszak ért véget nálam, nevezetesen pedig a vim tűzként való kerülése.

Vimezik a Mefi

Oké, azért a tűzként való kerülése talán erős kifejezés, de akárhányszor előkerült ez a téma, én mindig feltettem a kezem, hogy egy kényelmetlen eszköz, és nem teljesíti az elvárásaimat, nevezetesen azt, hogy egy szöveget gyorsan tudjak benne szerkeszteni. Mondanom sem kell, szánom-bánom ezt a mondatot.

Mivel nem is olyan régen Inti (aki szintén ezen a véleményen volt) elkezdett rengeteget foglalkozni a témával, és addig unszolt, amíg egy éjszaka hirtelen felindulásból elkezdtem túrni a netet, hogy akkor mi is ez a cucc. Onnantól kezdve, hogy megértettem az öt-hat alapgondolatot, azt vettem észre, hogy teljesen beszippantott a világa, ráadásul amikor maerlyn megmutatta a saját .vimrc-jét, már szélsebesen száguldottam a lejtőn.

Azóta mindenkinek mondom, hogy használjon Vimet, mert rendkívül hatékony és addiktív cucc. És tényleg, csak a szemléletmód megértéséhez szükséges néhány dolgot kell átnézni, utána már pillanatok alatt megtanulja az ember a legfontosabb billentyűket, és azt veszi észre, hogy a Vim akár egy teljes értékű szerkesztő is lehetne, nem csak egy olyan, amit terminálból használ az ember.


Shame – A szégyentelen

A magyar címet inkább hagyjuk is, mert minek.

Shame - A szégyentelen

Erről a filmről még nem igazán tudok érdemben írni, ülepednie kell. Nagyon tetszett, ezt biztosan tudom. Rengeteg módon tudtam értelmezni, és nem vagyok benne biztos, hogy van egy konkrét üzenet, amit átad, inkább arról van szó, hogy mindenkinek más jut az eszébe bizonyos jelenetekről és mindenki mást gondol bizonyos eseményekről. Ez mondjuk általánosságban is így van, de ennél talán különösen.

Elgondolkodtató, komor, tiszta és rendkívül mély darab, egyáltalán nem az egyszerűbbek közé tartozik, emiatt is tetszett különösen.

Eredeti cím: Shame
Műfaj: dráma
Időtartam: 101 perc
Megjelenés éve: 2011
Főszereplők: Michael Fassbender, Lucy Walters, James Badge Dale

{{5csillag|}}