Itt a tavasz, mi

Reggel kiléptem az ajtón, és a szakadó hóesés fogadott, talán nem is esett még ennyire ebben a szezonban, illetve, jó, biztosan esett, de azért a néhány nappal ezt megelőző 15-16 fok után kicsit érdekes váltás volt. Remélem idén »megúszom a betegséget«, mert a tavalyit nem kívánom senkinek (habár az nem is az általános megfázás kategória volt).

Egyébként mostanában a használtautó.hu hirdetéseit bújom, mindenféle komoly szándék nélkül, és mivel az irodában pedig elég sok ingatlanhirdetést látok, már viszonylag elég egzakt képem van arról, hogy hirdetnek az emberek.

És hihetetlen módon kevés a jó hirdetés, ami a még durvább, hogy sokszor maga a kereskedő nem tudja normálisan hirdetni az eladandó autót. Például ugyanabból a szögből van nyolc kép (pedig fizetni kell minden kép feltöltéséért), de a műszerfalról, ami szerintem mindenkit érdekelne, semmi. És minden leírásban kisregény, marketing szöveg, pedig ez sem érdekel, tényleg, főként, hogy az autó tulajdonságait a rendszer amúgy is listázza.

A legidegesítőbb ettől függetlenül az, amikor hamis infók vannak. Nézd már, gyönyörű autó háromszázezer forintért, mi a fene, rámész, hitelátvállalással. Érdekes, pedig, beikszeltem, hogy olyanok nem érdekelnek.

Szóval azt nem értem igazán, hogy az embereknek miért nem esik le, hogy ha átverik azokat, akik potenciális vevők lehetnek, akkor jól fel is idegesítik őket, és még ha lenne is rá esély, hogy megnéznék a terméket, akkor sem lesz semmi az egészből. Vagy például amikor kicsit más infókat írnak le, felhívod, és még a telefonban jönnek a kiegészítések. Raboljuk egymás idejét.

Érdekes dolgok ezek, csak nem tudom, kinek jók.