A 2012. április havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Helló, Prága!

Régóta szeretnénk már megnézni a mindenki által istenített és gyönyörűnek tartott Cseh fővárost, így egy robogó vonattal most elzúzunk megkóstolni a legbarnább sereket, enni knédlit, kvarglit és utopenect. A hosszú hétvégén valószínűleg végtelen fényképet készítek majd, és bejárjuk a létező összes menő helyet Prágában.

Meg persze eszünk gulyást a majálison!


Víznet

Tegnapelőtt kiírták, hogy este tíztől nem lesz víz a házban. Beraktam egy palackozottat a hűtőbe, és igazából észre sem vettem a dolgot, mire feküdtem le, addigra meg már tudtam is fogat mosni.

Tegnap azonban elment az internet, és meglepő, hogy ezt kétszer akkor vérnyomással, idegeskedéssel és bosszúsággal fogadtam.

Durva, hogy ez a dolog mennyire hozzánk nőtt. Vagy legalábbis mennyire hozzánőtt bizonyos emberekhez. Magamból kiindulva, a munkámat és a szórakozásom egy részét is ennek a kézzel nem megfogható valaminek köszönhetem (érthető tehát, hogy ha ez a valami nem elérhető, akkor nem vagyok vidám; mindamellett, hogy végtelen más dolgot tudok csinálni ezen túl).

Ami ettől kicsit független, azonban még mindig meglep, hogy emberek tudnak unatkozni. Biztosan az sem jó, amit én csinálok, hogy mindenbe belefolyok és mindenhol igyekszem ott lenni, mindennel foglalkozni, ami érdekel, de egy biztos, évek óta nem volt olyan, hogy tétlenül ültem volna egyhelyben, azt hajtogatva, hogy unatkozom.

Álmodni viszont nem szoktam.


Dataplex

Volt szerencsém a napokban egy kedves kollégámnak köszönhetően ellátogatni a Keleti Pályaudvartól nem messze található Dataplexbe.

Dataplex

Sok hasonló helyen nem voltam még, de a Dataplex egy brutál masszív adatközpont, talán itthon a legkomolyabb mind közül. Többszörösen zsilipelt beléptetés, tükrös alvázvizsgálat, fémdetektor, arckövető kamerák minden második sarokban, olyan vasajtó, amit valószínűleg páncélököllel sem nyitsz ki, ha bezárják. A gépeket pedig steril, az informatikus szemnek már-már gyönyörű, hófehér környezetben tartják.

Nagyon nagy élmény amúgy közelről is megnézni a vasakat, amik az interneteket alkotják, és megpaskolni a hátát a kedvenc webszervernek, amin szinte minden nap dolgozol.


nginx ami igazából endzsiniksz

Már rég nem azokat az időket éljük, amikor a webszerver fogalma egybeolvad az Apache2-vel, és erre nginx a kiváló példa. Azt viszont nem lehet elmondani, hogy a nginx egy webszerver, mert habár ez a fő funkciója, rengeteg szolgáltatása van, ráadásul az egyszerű beállíthatóság és a tárgyilagos, lényegretörő dokumentáció még szerethetőbbé teszi.

nginx logó

Nekem főként azért szimpatikusabb az Apache2-nél, mert érezhetően jobban bánik az erőforrásokkal, ami például egy virtuális gépnél nagyon előnyös tulajdonság, de azt is szeretem benne, hogy hiba esetén nem csak egy piros failed szót kapunk, hanem verbose opció nélkül is egy részletes leírást a hiba okáról.

PHP alkalmazásokat PHP-FPM segítségével hajt meg, ezzel sem akadt problémám, néhány perc alatt belőhető az egész, utána még kis molyolás, hogy tökéletes legyen a konfig, és már mehetünk is élesbe.

Első projektnek rögtön belőttem az új blog képkiszolgálását. A koncepció az, hogy átköltözik majd az összes blogbejegyzésben tárolt kép a kepek.mefi.be URL-re, amelyet az nginx szolgál majd ki, az alábbi konfigurációval:

Ezekkel a cache és tömörítési beállításokkal elég masszív képkiszolgálást lehet elérni.

Egyelőre néhány hétnél több tapasztalatom nincsen, és persze majd élesben mutatja majd meg az igazi erejét a dolog, de az biztos, hogy engem teljesen megvett a cucc.


PS3

Oké, kezd egyre pontosabb lenni az elhatározás, hogy én egy PlayStation 3 divájszot szeretnék a tévé alá. Igazából fél- vagy talán már egy teljes éve nézegetem, hogy mit lenne érdemes. Az XBOX 360-nal az a bajom, hogy szinte minden ismerősnek volt legalább egyszer szervizbe, a furán világít a LED, menj ki a szabadba nyereményjáték keretein belül. És igen, tudom, hogy visszaküldöm és már jön is az új, de akkor sem szimpi.

Meg aztán ott van az is, hogy régebben PS1 volt a házban, aztán PS2 és mindkettő évekig húzta, rongyossá játszottuk, mindkettő gép mai napig megy (habár más gazdánál), sosem volt velük panasz.

Arról nem is beszélve, hogy anno, amikor a PlayStation 2-t hozta a Jézuska, eléggé újdonságnak számított a DVD, és ugyan kényelmetlen volt kicsit, de emlékszem, hogy eleinte rengeteget filmeztünk azzal, most pedig ugyanez a helyzet a BlueRay-jel: külön lejátszót majdnem ugyanennyiért nem vennék.

A döntéstől már csak a nem tudom mi választ el, folyamatosan nézegetem a vasakat, szerintem valamikor hirtelen felindulásból fogom elkövetni a dolgot.