A 2012. szeptember havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Apple Maps mizéria

Nem mondom, én sem örülök neki, hogy az Apple kinyírta a Google Maps-et az iOS 6-ból, engem leginkább a tömegközlekedés tervezése miatt bosszant kicsit, ellenben a változatlanul elérhető Google Maps webes felülete tökéletesen megfelel, még szebben is mutatja a találatokat, mint korábban a Maps.app.

Távol álljon tőlem, hogy a fanboy beszéljen belőlem, mert én sem értek egyet a radikális döntéssel, miszerint egyszerűen eltüntették a Maps-et, és mint egy másik alkalmazást sem tették lehetővé a használatát, ráadásul az egésznek kicsit olyan szaga van, mintha oda akarnák nyögni a Google-nek, hogy igen, mi már vagyunk akkorák, hogy ezt is megtehetjük.

Ettől és a rengeteg hibájától függetlenül eltekintve azonban az új Maps egy rendkívül innovatív szoftver, sokkal szebben néznek ki a térképek, a 3D elég menő, és nagyon jó a törekvés, hogy navigációt akarnak rakni az iPhone-ban, nem drága pénzért megvehető alkalmazások formájában, hanem natívan, mondhatni out-of-the-box stílusban.

Szóval igen, a Maps most még nagyon gagyi, de rá fognak gyúrni a tartalomra, és pikk-pakk ott fognak tartani, mint a Google. Elég csak megnézni az OSM példáját.

Máskülönben érdemes olvasgatni a történeteket, nem csak egy vélemény van.


Szökött macskát kergettünk

A tegnapi bejegyzés kivételesen nem azért csúszott el, mert éjfélkor estem be a gép elé, hogy írjak valamit. Az egészet azzal kezdeném, hogy vajon mit csináljon az ember kilenc óra tanítás, öt óra haverokkal lógás és a fél lezárt Andrássy út miatt 30 perc séta után? Kergessen egy megszökött macskát!

Az úgy volt, hogy tegnap sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag hulla állapotban, amikor megláttuk, hogy az Andrássy úton fut át egy macska, be a Kodály köröndön lévő kertbe. Láttam már többször ott egy hasonló macsekot, így nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az eseménynek. Azonban teljesen véletlenül egy fotó nélküli apró betűs plakátot vettem észre a villanypóznán, miszerint a leírásnak tökéletesen megfelelő macska elszökött a héten.

Közelebb mentünk, nevén szólítottuk, odajött, dorombolt. Rögtön hívtuk a gazdit, juhé, megvan a macs. De mint kiderült, a gazdinak el kellett utaznia Veszprémbe, és senkit nem tudott negyed egykor felriasztani, hogy jöjjön oda. Ingrid az ott szétdobált párizsidarabkákkal próbálta odacsalogatni, én meg őrült tempóval rohantam haza a hordozódobozért és az egyetlen alutasakos Whiskas-ért, ami még itthon volt.

Sajnos nem sikerült kiszednünk, mert bár dorombolt és hagyta magát simogatni, a rácson kívül nem jött, testi adottságaiban pedig még Kázmért is alázta volna, pedig azért ő sem egy kis macska. Közben odajött egy srác, aki ráadásul állatmentőként foglalkozik, de pont nem volt nála a macskacsapa, a haverját pedig, akinél volt, nem tudta elérni.

A végén már bemásztam a hatalmas kerítésen (csak jól jött az, hogy évekig a kerítésen másztam át otthon a kapu nyitogatása helyett), és próbáltam elkapni, de teljesen megijedt, kifutott az utcára, és eltűnt az Andrássy út túloldalán. Rettenetesen borzasztó élmény az ilyen, amennyire jó lehet megtalálni egy elvesztett állatot, legalább százszor olyan rossz ez, amikor az ember ujjai közül homokszemekként tűnik el az előbb még ott doromboló macska.

Mindenesetre a kaját otthagytuk, és reggelre már nem volt ott, most éppen a gazdija keresi, és nagy valószínűséggel este meg is fogja találni; remélem, hogy nekik sikerül majd összeszedni, és visszakerül a helyére.

Hajnali fél négykor úgy estem be az ágyba, mint akit agyonvertek.


Tanítóbácsi

Holnaptól ismét tanítani fogok, idén szakközépiskolában Javascript, jQuery és PHP lesz a téma.

Két dolog miatt lesz kemény dió: egyrészt a szombatonkénti nyolctól ötig dolgozás nem lesz a szerelmem, másrészt a tárgyak kicsit érdekesen vannak elosztva, mivel egymás után van a három óra, a Javascript után rögtön a jQuery jön, ami azért vicces, mert először az első tárgy anyagát kellene elsajátítani, hogy aztán rá lehessen mozdulni a másodikéra. Nincs nagy gond, mert minden megoldható, de azért kihívás lesz.

Összesen tizen-egynéhány alkalom jutott, szerencsére nem minden szombatra. Az első nap miatt szoktam a legjobb aggódni, mert olyankor még nem tudni, kikkel kell majd együtt dolgozni, hogyan lehet haladni stb. Most még kicsit a tárgyakat is homály fedi, mivel az utolsó pillanatban kellett beszállni helyettesítésre.

Izgalmas lesz, várom!


Az átverés kész

Az RTL meg kettő.

Ellenben ma egy ügyféllel beszéltem, aki elmesélte, hogy egy tárhelyszolgáltatónál megabájtonként(!) havi(!!) 2500(!!!) forintot kell fizetni a tárhelyért, ami nagyjából olyan, mintha egy kiló kenyérért húszezer forintot kérnének. Egyszerűen nevetséges, hogy ilyen vállalkozások lehetnek, és vannak emberek, akiket sikerül átverniük.

A másik kedvencem a tévé-rádió reklám, amelyben megbízható jósok emeltdíjas telefonszámát hirdetik. Hogy a fenébe lehet a jós és a megbízható szó azonos kontextusban, azt mondjuk külön nem értem. Ilyen reklámot nem is engednék leadni.

Nem kicsit gáz.


Emlékmás

Habár fordítva néztem meg (az újabb, 2012-es feldolgozással kezdve), mégis erről írok először.

Emlékmás (1990)

Végig azt éreztem, amit a Terminátor első részénél is: tudom, hogy gagyi, tudom, hogy egy-két helyen vicces, de valahogy mégis hátborzongató, hogy évekkel ezelőtt sokkal kevesebb technológiai eszköztárral sokkal jobban átadták az üzenetet.

Az összes ilyen régi filmre igaz (avagy én legalábbis észrevettem), hogy a mai vizuális eszközök mellett megmosolyogjuk az első néhány jelenetet, mindamellett az érzések és a feszültség mindig érezhetőbb.

Az Emlékmás egy jó film. Benne az ijesztő gondolattal és a drámával a jövőt illetően, valamint a mókás sci-fi hülyeségekkel, mint például a három mellű nő. Schwarzenegger az én véleményem szerint nem alakít olyan jól, mint a Terminátorban, nem illik rá annyira ez a szerep, kicsit inkább kigyúrt próbababának tűnik.

Nem az újranézős klasszikus, de egyszer teljesen jó élmény volt.

Eredeti cím: Total Recall
Műfaj: akció
Időtartam: 113 perc
Megjelenés éve: 1990
Főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Rachel Ticotin, Sharon Stone, Ronny Cox, Michael Ironside