A 2015. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


A nagy ebédmenü teszt – Interfood

Az ebédrendelés review sorozatot az »Egészségkonyha« bemutatásával kezdtem, utána hétvégén elutaztunk, és a rá következő két hétben rútul lemaradtam a rendelésről, most viszont folytatom a sorozatot, ezen a héten az Interfood hozza az ebédet.

Interfood rendelés - ebédmenü rendelés egész hétre

Weblap, fizetési lehetőségek

A múltkorival ellentétben most egész hétre rendeltem, viszont a folyamat rögtön egy kis kalamajkával indult: nem működött a kártyás fizetés. Az Interfoodnál a rendelés akkor is teljesül, ha az online tranzakció valami miatt kudarcba fullad. Próbáltam lemondani és újra megrendelni, hátha akkor már megy a fizetés, de ilyenkor a rendszer nem eltünteti a korábbi rendelést, hanem egy lemondó rendelést rögzít. Másodjára sem sikerült fizetnem, végül ma jött a futár, pont elkerültem, de ott hagyta az ebédet, és többen mondták, hogy nem csinálnak ebből problémát, bármelyik nap lehet fizetni, így ez a része teljesen korrekt.

Az oldal kicsit nehezen használható, a menü ugrabugrál, a fizetésnél könnyen rámegy az ember a futárnál fizetés gombra, alatta a kártyás lehetőségek kicsit elbújnak, cserébe minden ételről van feltöltve fotó és az összes SZÉP-kártyával, bankkártyával valamint OTPay-jel is lehet fizetni.

Választék

Az Interfoodnál nincs sokféle jól hangzó menü, viszont a magyaros fogások dominálnak az étlapon. Minden napra jut egy valamilyen világkonyha névre hallgató fogás, egyébként pedig a szokásos alakbarát menün túl levesek, főételek, főzelékek, saláták, rántott dolgok és desszertek közül választhatunk.

Menü értékelés

Hétfő

1 kis adag görög gyümölcsleves 335 és 1 adag tökfőzelék, sertéspörkölttel, 715 forintért.

A gyümölcsleves finom volt, nagyon sok gyümölccsel. A tökfőzelék nálam az az étel, amit nagyjából kétszer eszek egy évben, akkor viszont nagyon jól esik. Az ízvilága, a fűszerezése rendben volt, a tököt lehetett volna kicsit jobban gyalulni, illetve sok nagyobb darab kapor volt benne. A sertéspörkölt hibátlan, semmi mócsing, finom szaft.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


Kedd

1 kis adag libaleves csigatésztával, 520 és 1 adag bácskai rizses hús, csirkemellből, 740 forintért.

A leves kicsit semmilyen színe után a meglepetés erejével csapott le, hogy az íze teljesen rendben volt, sőt, a hús minősége ismét piros pont: sehol egy mócsing és még kiszáradva sem volt. A rá locsolt csípős szósszal kiváló párost alkottak.

A rizses hús szintén ízlett, ehhez már egyszer volt szerencsém pár hete, és nem éreztem különbséget minőségben. Én pártatlan vagyok a kérdésben, de a rizst egyáltalán nem pergősre főzik, ez többlet infó lehet annak, aki így vagy úgy nem szereti.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


Szerda

1 adag kis bográcsgulyás, 400 és 1 adag rántott trappista sajt, jázmin rizzsel, tartármártással 780 forintért.

Habár a leves nagyon tartalmas és finom volt, itt már nem sikerült a húst eltalálni, jónéhány hús mócsingos és rágós volt, ez a része annyira nem jött be.

A rántott sajt azon túl sem volt nagy extra, hogy egy lezárt dobozban érkezett, megmelegített frissensülttől nem kell sokat várni, de a panír íze fáradt olaj és műanyag keverékére emlékeztetett, a sajté pedig leginkább semmire. A tartármártás nekem íztelen volt, ennél sokkal borsosabban szeretem, valamint a tejföl is megdőlt kissé.

Az eddigiek közül egyértelműen a szerdai menü volt a leggyengébb, bár a leves az egy-két rágósabb húst leszámítva finom volt.

Interfood - Kis adag bográcsgulyás

Interfood - Rántott trappista sajt jázminrizzsel, tartárral


Csütörtök

1 kis adag lencseleves 305, 1 adag túrós rakott tészta, édes tejfölmártással 720 forintért.

A lencseleves ízvilága alapján voltaképpen lencsefőzelék is lehetett volna, kifejezetten ízlett.

Gyerekkoromban imádtam a túrós csuszát porcukorral, ennek apropóján rendeltem az édeskés rakott tésztát: egy túrós tésztát kell elképzelni, kicsit megsütve, porcukros tejföllel. Finom volt, a mazsolát indokolatlannak tartottam, és amennyire emlékszem sehol nem volt jelezve, de nincs baj, túléltem.

Interfood - Kis adag lencseleves

Interfood - Túrós rakott tészta, édes tejfölmártással


Péntek

1 kis adag tejfölös burgonyakrémleves, pirított zsemlekockával, 295 és 1 adag rántott pulykamell, burgonyapürével 795 forintért.

A burgonyakrémleves másoknak talán lehet, hogy kicsit sós, illetve nekem meg picit picit sűrű, ettől függetlenül nincs rá panasz, rendben volt.

A szerdai rántott sajt után izgultam, hogy milyen lesz a rántott pulykamell, de szerencsére hibátlanra sikerült, Fűszerezés, állag és adag tekintetében is elégedett voltam. A püré (ne kérdezzétek miért rendeltem kétféle krumplit, függő vagyok) nagyon krémes volt, a leveshez képest sótlan, de én viszonylag sósan eszem a dolgokat.

Interfood - Kis adag tejfölös burgonyakrémleves, pirított zsemlekockával

Interfood - Rántott pulykamell, burgonyapürével


Az Interfood oldala talán nem a legjobb, de rugalmasan kezelik a rendeléseket még a sikertelen fizetés esetén is. A futár tízig mindig megérkezett, az egész heti ebédért 5450 forintot fizettem, így átlag napi 1090 forintra jött ki egy leves-főétel kombó. Másodszorra rendeltem tőlük egy hétre, a kettő között nagyjából másfél hónap telt el, a minőségben nem éreztem ingadozást, illetve többen esznek innen az irodából, és a konstans minőséget mindenki ki szokta emelni.

Jövő héten a Gastroyal hozza az ebédet, a húsvételre tekintettel a keddi naptól péntekig.


2001: Űrodüsszeia

Háromszor láttam összesen Stanley Kubrick eposzát, Arthur C. Clarke azonos című regényéből. Legutóbb a névnapomon, kedden néztük meg a Puskinban. Annak ellenére, hogy vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, azért akárcsak a »Keresztapát«, ezt is hatalmas élmény volt a hatalmas vásznon megtekinteni. Most, hogy harmadjára láttam, összeálltak annyira a gondolataim, hogy párat le is írjak belőlük.

Sok dologról írok, ha érdekel, katt a folytatásért!

Szerkezetileg leginkább egy négy felvonásos operához tudnám hasonlítani. A részek között rengeteg érdekes, kicsit nehezen megfogható, de mindenképpen lenyűgöző képi világú felvétel, komolyzenei aláfestéssel. Ezek között a jelenetek között kell megfigyelni a sztorit, ami elsőre egyáltalán nem olyan könnyen emészthető, nekem legalábbis nem volt az. Ha a fő témát, a dráma középpontját kéne meghatároznom, egyértelműen az ember és a technológia viszonyára gondolnék. Az első részben meglátjuk, hogyan kezdi el az emberszabású eszközként használni a csontot. A második részben egy elsőre fölöslegesnek tűnő jelenet rávilágít, milyen furcsán éli életét az ember: a saját lánya születésnapján nincs jelen, de egy két perces videóbeszélgetés során felköszönti. A harmadik részben megismerjük HAL-t, a szuperszámítógépet, aki hatalmas, már-már ijesztő fejlődés a csonthoz képest. A negyedik rész pedig pontosan azt mutatja, milyenek vagyunk technológia nélkül. Mi marad az utolsó órára, percre, amikor az elmúlás gondolatán kívül már semmi sincs körülöttünk?

A monolit

Űrodüsszeia 2001 - utolsó jelenet és a monolit

Az ikonikus, hatalmas kőtábla minden fontos jelenet során megjelenik, és az emberiség minden alkalommal valamilyen fejlődésen megy keresztül. Az emberszabásúak megérintik a táblát, aminek a hatására elkezdenek eszközt használni. Az űrutazók megérintik a Holdon talált – szerintem – ugyanazon kőtáblát, aminek hatására odáig utaznak, ameddig eddig soha: a Jupiter felé. Közeledvén a célállomáshoz ismét feltűnik a monolit, ekkor mintha sokkal hatalmasabb lenne, a bolygók között, mintha az egész általunk ismert univerzumban jelen lenne. Legvégül pedig az utolsó jelenet során, amikor az ember valami mássá válik, halála előtt ismét előkerül az oszlop.

H.A.L. 9000

Űrodüsszeia 2001 - HAL 9000

Az egész filmben számomra HAL a legérdekesebb. Még kicsit most, 2015-ben is távolinak, lehetetlennek tűnik egy ennyire értelmes, saját döntéseket hozó számítógép gondolata, pedig a világ egyértelműen ebbe az irányba halad. Nem hasonlítani akarom, de ha belegondolunk pl. az iPhone-okban lévő Sirire, 20-50-100 év múlva ezekből a rendszerekből bármi lehet. HAL karaktere azért is különösen érdekes, mert a Jupiter felé utazók közül ő az egyetlen, aki emberként viselkedik. Elkezd emberi tulajdonságokkal rendelkezni: aggódik, féltékeny, emiatt hibás döntéseket hoz. Számára az ember egy fölösleges tényező: egyesek az utazásban amolyan virtuális hullaként vesznek részt; az ébren lévők a sakkjátszmára nem is figyelnek oda, mert még aközben is unatkoznak; vagy éppen szintén unottan egy mesterséges napfényben süttetik a hasukat, fél szemmel figyelve a szeretteik köszöntését; a napi feladataikat úgy hajtják végre, mintha legalább ők lennének robotok, nem pedig a szigorú, vörös szemmel figyelő gépezet. HAL azért is érdekes, mert az első eszköz, ami túlmutat használóján: míg az emberek HAL-t gondolják eszköznek, addig HAL maga eszköznek gondolja az embereket, többükét meg is öli. Ebben a formájában ráadásul HAL halhatatlan: ha a fizikai egységét cserélnék is, a memóriaegységei miatt az emlékei és azok a dolgok, amiket kifejlesztett az évek során megmaradnának, így voltaképpen HAL képes lenne a reinkarnációra.

Az utolsó jelenet

Űrodüsszeia 2001 - utolsó jelenet és a monolit

Ezzel volt a legtöbb bajom, most sem vagyok benne egészen biztos, hogy értem, miről akart szólni, de én valahogy úgy értelmezem, hogy az embernek a kőtáblával való utolsó érintkezésekor sikerül túllépni múlandó státuszán: amint meghal, újjászületik valami újszerű lényként, ami viszont összességében, egészében tekint az egész világra, és egy új emberi faj legelső példánya. Az utolsó jelenetben az apróságok nagyon erősek: az eltörő pohárról is az jutott eszembe, hogy habár a pohár (amely a testet jelképezi) ugyan darabjaira tört, de a benne lévő ital nem veszett el.


Legtöbbször rühellem ha filmeket vagy színházi előadásokat valaki ennyire megpróbál elemezni, mint ahogy én tettem végtelen soron át, de ha van olyan darab, ami nagyon igényli ezt, és amiről nagyon sokat lehet és jó is beszélgetni, az a 2001: Űrodüsszeia. Nem sok hatvanas évekbeli filmet láttam, de azok alapján ez nagyon messze van az akkori iránytól. El sem tudom képzelni milyen érzés lehetett ezt a 1968-ban látni. Azért is nehéz értékelni, mert a huszonéves generáció valószínűleg úgy ül le ez elé a film elé, hogy már rongyosra nézte az összes olyan sci-fit (videókazettán!), amelynek ugyan köze sincs ehhez, mégis a jelenetek apróságaiban rá lehet ismerni.

Kicsit hiányoltam, hogy a történet során egyáltalán nem kapunk semmilyen konkrétumot. Vannak apróságok és nem a szájbarágós magyarázkodásra gondolok, de nem minden egyértelmű. Kubrick azt mondta: a film szándékosan mellőz minden kifejtést. Szeretné ténylegesen a nézőkre bízni ezt az élményt. A saját értelmezésemben az Űrodüsszeiára a sci-fi filmek nagy, furcsa monolitja: valószínűleg rengeteg embert érintett meg olyan formában, hogy emiatt akart filmet készíteni és emiatt tudott egy fantasztikus és később nagyon sikeres univerzumot felépíteni. Űrhajókkal, asztronautákkal, mesterséges intelligenciával, dimenziók közötti utazással és a technológiával való viszonyunkra vonatkozó kínzó kérdésekkel.

Egy biztos: érdemes megnézni és érdemes sokat gondolkodni, sokat beszélgetni erről a filmről. Kicsit mintha az a sok-sok LSD-s szín-hang kavalkád is ezt a célt szolgálná, hogy kicsit kikapcsoljon az agyunk, és gondolkodjunk azon a kevés, de tartalmas dolgon, amit láttunk.

Eredeti cím: 2001: A Space Odyssey
Műfaj: sci-fi
Időtartam: 160 perc
Megjelenés éve: 1968
Főszereplők: Keir Dullea, Gary Lockwood, William Sylvester, Douglas Rain

Amazon Cloud Drive

Az a helyzet, hogy az Amazon kicsit mintha ágyúval lőtt volna a sokszor látszólag csúzlival próbálkozó backup illetve felhőben dolgozó tárhelyszolgáltatók közé, amikor bemutatta a Cloud Drive nevű szolgáltatását, amelyben évi 12 USA dollárért korlátlan fotó és 5 GB videó, míg évi 60 USA dollárért korlátlan, általános (személyes) célra használható tárhelyet biztosítanak.

Amazon Cloud Drive

Miért erős? Ha bármelyik másik cég csinálna ilyet, kicsit szkeptikus lennék, hogy fel merjem-e tölteni az összes fényképemet vagy bármilyen más anyagomat, de az Amazont erősnek tartom annyira, hogy biztos legyek benne: nem fog egy év múlva bezárni az egész cég, abban a helyzetben hagyva engem, hogy nézhetek gyorsan más megoldás után, szenvedve a mozgatással. Persze, előfordulhat, semmi sem tart örökké az internetek világában, de az Amazonnál talán kevesebb esély van erre, mint egy ambiciózus új belépő esetén.

Meg aztán az is van, hogy a Google Drive-nál és a Dropboxnál is havi 10 USD körül mozog 1 TB tárhely. Tudom, a két szolgáltatás alapvetően nem is erre van, de eddig azok tűntek a legjobb megoldásnak. A Flickr Pro egy évre 25 dollár, szintén korlátlan tárhelyet adnak, de az inkább a megosztásra, nézegetésre van, míg az ACD kifejezetten a biztonsági mentés célját szolgálja.

Kipróbáltam: gyors és egyszerű, van kliensprogram szinte minden mobil és asztali rendszerhez. A feltöltés gyors, a webes részen egy eléggé letisztult felületen lehet megnézni és megosztani a tartalmakat. (A letisztult felület alatt azt is értem, hogy nem kell egy olyan szépen összerakott oldalt elképzelni, mint az 500px vagy mondjuk a Flickr). Egyébként kezeli a RAW-fájlokat is. A felhasználási feltételekben nem említ semmilyen fájlméretbeli korlátozást, viszont felelősséget nem vállalnak egy esetleges meghibásodásból adódó adatvesztésért.

Ha hasonló szolgáltatást keresel, mindenképpen érdemes vetni rá egy pillantást, ezekkel az árakkal jelenleg nem igazán hiszem, hogy van jobb és megbízhatóbb tárhely a felhőben. (Amennyiben mégis, ne tartsd magadban!


Taxi vs. Uber

Vagy akár írhattam volna a »WunderCart« is. 60 taxi a Hősök teréről indulva vonult a Várkert Bazárhoz, az Uber hétvégi ingyenfuvar akciója és úgy általában a közösségi taxizás ellen tüntetőleg.

Elmondom, mi az egésszel a problémám: az elmúlt három alkalommal amikor Uberrel utaztam, három nagyon segítőkész, udvarias és kedves sofőrt ismertem meg, akikkel végig jót dumáltunk az utazás alatt, akik időben érkeztek és akik a lehető legrövidebb útvonalon vittek.

Az elmúlt három alkalommal, amikor taxiztam:

  • végig kellett hallgatnom a sopánkodást, hogy milyen rossz most taxizni a fix tarifa miatt is;
  • végig kellett hallgatnom, ahogy a sofőr elküld a fenébe, amiért kártyával akarok fizetni, pedig az utazás elején és a telefonos rendelésnél szóltam;
  • végig kellett hallgatnom, hogy Orbán Viktor éppen miért köcsög;
  • végig kellett hallgatnom a morgást, hogy nem adok borravalót
  • és bónuszként az egyik fuvart tíz perc várakozás után le is mondták.

Szóval teljes mértékben megértem, hogy pályaalkalmasság, meg adózás, meg szabályok meg rutin és az évek, meg BKK meg hogy még ki tudja még mi, de jelenleg ha ugyanannyi de még ha picivel több pénzbe is kerülne, akkor is először Ubert vagy WunderCart hívnék, mert míg ott az összes saccra 15 utazásom során sosem volt problémám, addig az utolsó 15 taxizásomból legalább 10-nél volt valamilyen bicskanyitogató élményben részem. És nem akarom én bántani a taxisokat, mert ismerek pár nagyon jó sofőrt személyesen és volt is rengeteg pozitív élményem a sárga autókkal való kalandozásaim során, de azért a tüntetés helyett lehet, hogy el lehetne gondolkodni azon is, miért kacsintgatnak az emberek az alternatív megoldások irányába, mert nem, ez nem mindig a költséghatékonyság miatt van.


A Borbély

Hogy teljesen őszinte legyek, nem szeretek fodrászhoz járni. (Igen, tudom, látszik.) Biztos csak én vagyok így ezzel, de egyszerűen az egész ceremóniát egy tortúrának élem meg. Múltkor hajmosásnál a fél adag (egyébként jéghideg) víz befolyt a pólóm alá. Meg aztán ott vannak a hülye kérdések: valahogy mindig olyan dolgokat tudnak kérdezni, amire nem tudok válaszolni. Pl.: van-e választékom. Mi az a választék? Vagy hogy szögletes legyen-e hátul. Milyen lehet még? Meg a kedvencem: tegyünk-e rá valamit? Egy papírzacskót, esetleg? Vagy nyírhatja-e a rétegesen? Nem, köszönöm, csak úgy egyben nyírjuk le, nem vagyok fodrász, vizezd be az ollót aztán csapassuk. Oké, a számomra régebben ismeretlen és rendkívül bonyolult szakzsargont már megtanultam, ezt a történetet pedig természetesen szándékosan legalább a tizenötszörösére nagyítottam, de valahogy mégis mindig ilyen érzésekkel távozok.

Aztán ott van az a probléma, hogy milyen hajat szeretnék. Eleinte azt próbáltam, hogy rád bízom, te értesz hozzá, álljon jól. Na, egyet megtanultam: ezt nem mondjuk egy fodrásznak. Nem vagyok hiú gyerek, de volt olyan, hogy a szalonból kilépve már azonnal borzoltam össze a hajam, annyira rosszul éreztem magam. Miért nem szólsz közben, kérdeznéd jogosan, de erre nem tudok válaszolni, valahogy mindig akkor kérdezik, hogy erre gondoltam-e, amikor már késő. Egy ideje azt játszom, hogy mindig ugyanazt a képet mutatom meg mintául. Eddig egyszer sikerült majdnem pontosan eltalálni, amúgy vicces, hogy mindig mi sül ki belőle.

A Borbély névjegykártyái

Na de, a Nyugatitól nem messze nyílt egy szimpatikusnak tűnő hely, a Borbély, amivel már szemeztem egy ideje. Nincs bejelentkezés, csak férfiaknak vállalnak hajvágást, borotválást, szakáll- és bajuszigazítást. (Tudom, van a Király utcában is egy hasonló hely, de az elsőre valahogy nem fogott meg.)

Ma munka után beugrottam, két dolog miatt: egyrészt hajat vágni, másrészt mert ki akartam próbálni, milyen a nemrégiben növesztett szakállhoz a pedert bajusz. A dolog egyszerűnek tűnik, de egyáltalán nem az: sokáig kellett hozzá növeszteni, amitől rettenetesen idegesítő lett, főként evés-ivás közben és a pödréshez waxra (avagy mint ma megtanultam: bajuszpedrőre) van szükség, amit sokkal nehezebb beszerezni, mint gondolnád. A folyamat még a borbélynál sem volt egyszerű: hajszárítóval elég durva hőfokon kezelték, aztán jött csak az igazítás és maga a waxozás.

A vágás és a bajusz is pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna (a vágáshoz ugyanazt a fotót mutattam), a borbélyokkal igazából az eddigiekhez képest de amúgy is nagyon jót dumáltam, a végén még egy kávéval is megkínáltak és őszintén szólva sosem éreztem magam ilyen jól hajvágás közben, így azt hiszem, új törzshelyre bukkantam.