Mivel anno mikor Pesten éltünk elég nagy telefonszámlánk volt (külföldi hívások, vállalkozás stb.), az akkor még Matáv néven futó Magyar Telekom megajándékozott minket egy ISDN vonallal (Budapesten az legelsők között voltunk, akik ISDN-t kaptak), és azzal a sokak számára jól ismert 150 forintos internetcsomaggal. Ez ugye azt jelentette, hogy este hat után beizzítottam a modemet, és annyit neteztem, amennyit akartam, pusztán 150 forintért. No persze néha véletlen
megszakadt a vonal, de a napi 300 forint is teljesen tűrhető volt, és akkoriban az ISDN sebessége (128 kbps) elég gyorsan volt elmondható.
Mikor költöztünk el Pestről, a még mindig Matáv akkor adott volna ingyen ADSL-t, még kedvezményesebb lehetőségeket, és miegymás. Mikor költöztünk, meglepő módon egy kérésem volt: Matáv területre menjünk, mert nekem internet kell, szinte a lételemem. Meg is kérdeztük mi jól, a helyi szolgáltató (közismertebb nevén Hungarotel, vagy köcsögök) mondta, hogy persze, ők átveszik a vonalat, a kedvezményt és mindent, persze ingyen, mert fontos a vevő. Mikor már a költözés lezajlott, benéztünk a salgótarjáni kirendeltségbe, ahol mondták, hogy persze, átveszik, százezer. Jahbocs. ADSL is volt ám nekik, nyolcvanezerért bekötik, havi húszért használhatjuk is.
Aztán ugye három kemény évig modemmel toltam (ami akkortájt már erősen gyengének minősült), mígnem jött a csodás megváltó, az Internationalnet. Jöttek, antenna a ház tetején (majdnem úgy volt, hogy nem lesz semmi, mert kevés a térerő), és már használhattam is. Korlátlan e-mail- és webtárhely (bár MySQL nincsen, de PHP igen), stabil és hibamentes vonal, egészen három nappal ezelőttig, mikoris úgy belassult az internet, hogy… de ugye ezt már meséltem.
