Egy órától takarítok; körbenyaltam a konyhát, a két előteret, a lépcsőt, füvet nyírtam, gyomláltam (na jó, azt nem sokat, de megerőltető egy meló az), kutyagumit likvidáltam, locsoltam, udvart söpörtem. Az munka.
Egyébként fűnyírás. Az úgy van, hogy van egy szép nagy kertünk, ami egyelőre kihasználatlan, mert az előző tulajdonos veteményesre használta, nekünk meg arra nem lenne időnk, ráadásul amikor a házat vettük, engem sem érdekelt annyira. Ma persze öreg napjaimra elkapálgatnék, meg gondoznám a paradicsomot, de anno befüvesítettük inkább. A fűből inkább gaz lett, tehát a normális fű/gaz arány itt fordított, mondhatnám, lenyírom a gazt, és gyomlálom a füvet. A gyom viszont nő, tehát vágni kell.
És ha már van számítógépem, meg van internetem, és írhatok blogot, egó témában, akkor már leírom, hogy a tücsök verje bele a kislábujját az összes elektromos fűnyíróba. Nem jó az, higyjétek el, vegyetek inkább benzinest, nem sokkal drágább, mint az elektromos, és nem kell szenvedni a vezetékkel. A tökéletes biztonsági rendszeréről. Elvileg leáll, ha épp egy követ, Rozi néni fejét, vagy teszem ezt egy ősmacska őscsontját akarom darálni. Na ez úgy néz ki, hogy egy erősebb fűcsomónál azonnal leáll, a követ meg múltkor úgy darálta szét, hogy csak néztem, csoda, hogy a lábamat nem csapta le. Pedig tudom, nem kár érte, de sebaj.
Hú, ez hosszú lett, segond.
