Sokan nincsenek tisztában alapvető fotózási fogalmakkal – ezzel nem lenne gond, az igazán ott van, amikor a fotós, de mondjuk inkább úgy, hogy a személy, aki fényképez, úgy gondolkodik, hogy „ott az automata mód, az majd elintézi”. Ez viszont rossz hozzáállás. Ha már van egy gépünk, próbáljuk meg a legjobbat kihozni belőle! Ez a leírás egyszeri, ám ha van rá igény, lehet belőle szokás is, akár. Az elején szeretném leszögezni: a magyarázatok és definiálások rendkívül egyszerűek, sokkal inkább a könnyebb megérthetőség, semmint a pontos műszaki kifejezések jellemzik.
ISO
A fotózásnál minden a fény körül mozog, sőt, leginkább akörül, hogy mennyi fényt kapjon a flim, vagy digitális gépek esetében az érzékelő. Az ISO egy nemzetközi szabvány; meghatározza, hogy a film (azaz jelen esetben gépünk érzékelője) mennyi fényt fog föl. Alacsonyabb ISO-értéknél sokkal kevesebb, nagyobb ISO-értéknél sokkal több fényt kap az érzékelő. Értelemszerűen, tűző napon a legkisebb ISO-értékkel tanácsos dolgozni, míg sötétebb, esetleg teljesen sötét helyen nagyobbal. Fontos megjegyezni, hogy – bár a komolyabb gépek esetében kevésbé – minél nagyobb az ISO, annál zajosabb képünk lesz, hiszen az érzékelő a sok fény hatására felhevül, és megjelenhetnek a képünkre nem illő zavaró foltocskák. Ez minden gépénél jelen van, csak az egyiknél észrevehetőbb, a másiknál kevésbé (általában ahogyan haladunk fölfelé az árlétrán, úgy csökken a zajmennyiség).
Ha egy kissé sötétebb helyen fotózunk, ahol esetleg szükséges lenne a rövidebb záridő (erről majd később), akkor érdemleges egy közepes ISO-étéket (100, 200) választani.
Blende
A blende ugyancsak fontos, képünk minőségét lényegesen befolyásoló opció, mely szintén az érzékelőre eső fény mennyiségét határozza meg, valamint általa beállíthatjuk a mélységélességet, melyet minden téma máshogy követel meg. A blende tulajdonképpen nem más, mint a fényképezőgépben található nyílás, melynek mérete változtatható. Egy makrófotónál érdemes tág blendenyílással dolgozni, míg egy tájkép készítésekor szűkebb blende javallott. A blendét F-fel jelölik, F/22-től egészen F/1,2-ig mozog, bár ezt gépe is válogatja. Minél szűkebb a blende, annál nagyobb az F szám, és annál részletesebb a képünk. Egy szűk blendenyílással készült képen a háttér is élesebb, míg a tágabb blendénél leginkább csak a kép közebe, vagy a fókuszált téma éles.
Éjszakai fotózásnál szintén fontos lehet a megfelelő blende. Szűkebb blendnénél a fix fényforrások (pl. egy utcai lámpa) rózsa alakot öltenek, nem pedig egy fénylő gömböt. Én személy szerint előbbit jobban kedvelem.
Fontos megjegyezni, hogy minél szűkebb blendével dolgozunk, annál nagyobb záridőre van szükségünk.
Záridő
De mi is az a záridő? Egyszerű: az exponáláó gomb megnyomása és a kép befejezése között eltelt idő, mikor is a gép a filmre (azaz jelen esetben az érzékelőre) engedi a fényt. Tehát a záridőről is elmondható, ami az ISO-ról valamint a blendéről: az érzékelőre jutó fény mennyiségét határozza meg. Minél hosszabb ideig exponálunk, annál több fényt kap képünk. A záridő általában nagyon rövid, sokszor egy másodperc alatti, de vannak olyan helyzetek (például éjszaka egy városban) ahol szükséges a hosszú, esetenként akár tizenöt másodperces(!) is. Ezt minden gép máshogy válogatja, de egy komolyabb gép 1/2500-tól egészen 33 másodpercig is képes exponálni.
Rövidebb záridővel dermedt (az éppen zuhanó vízcseppek megmerevednek, a gyorsan haladó sportautó megáll, az éppen repkedő lepke szintén), hosszabb záridővel pedig dinamikusabb, de akár bemozdult, homályos képeket érhetünk el. Hosszabb záridőnél éppen ezért javallott állványt használni, hiszen hosszú másodpercekig képtelenség miliméter pontossággal tartani egy több száz grammos készüléket. (Mókásnak hangzik, de egy kb. 350 grammos készülék, tizenöt másodpercen keresztül, úgy, hogy levegőt sem lehet venni – bizony nehéznek tűnik.)
