Mint az bizonyára feltűnt, nem káromkodtam, szomorkodtam és panaszkodtam, nem anyáztam, mert másnak még nem, de nekem már elkezdődött az iskola. Ez van, ha nem tetszik, dolgozzál.
Előbb leültem, hogy én most jól megcsinálom az órarendet, gépen, de hát a nagy hét eres disznófütyit fogok én szenvedni! Mert ugye órarend
, mint olyan, de hát az nem egyszerűen úgy van, hogy majd tanulunk, áh! Először is, szedjük két csoportra az osztályt. Ez persze jó dolog, mert nem mindegy, hogy 12 gyerek van egy csoportban, vagy 24, ugye. De arról már nem volt szó, hogy három év után adnak egy vadonás új angoltanárt (hál' Istennek engem a régi tanít majd)! Aztán kitalálta a kedves iskolavezetőség, hogy legyen A
és B
hét is, mert az olyan muris! És akkor csak ilyeneket mondanék, hogy az egyik héten reggel héttől délután negyed ötig az iskolában leszek, ami annyit jelent, hogy hat óra(!) körül érek haza. Egyetlen nap nincsen nulladik óra, akkor kilencre kell menni.
Távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, de érzem, nehéz évem lesz. A héten például hét-nyolc óra előtt nem nagyon érek haza, mivel kettő-három felé végzek, aztán elsősegélynyújtó tanfolyam, majd ha a négy foglalkozás megvolt, akkor jöhet a vizsga. Helló.
