Volt szerencsém a címben megnevezett játékkal játszani, és meg kell mondjam, nagyon pozitívan csalódtam! Köztudott ugyanis, hogy az autós-gengszteres-védelmipénzes játékokból – de nevezzük inkább GTA-szerű játékoknak – elég kevés példány került ki, és méginkább kevés volt élvezhető. Nekem személy szerint a GTA-sorozat (beleértve mind a hat kiadást, a Liberty City Storiest kivéve) és a Mafia volt a beszt. A Driver elment (igazából a Driv3r nagyon Vice City koppintás lett, de a Paralel Linesra érdemes figyelni!), a The Getaway pedig gyönyörű grafikájáról, ám undorító irányításáról volt híres. És ha jobban belegondolok, komolyabb próbálkozások nem voltak. Van már ugyan a Saint's row (igaz csak Xbox 360-ra), illetve egy új játék, aminek a nevét nem tudom.
És ekkor jön a képbe a The Godfather. A srácok ott az EA Gamesnél rájöttek, hogy hoppá, ebben a műfajban van egy pici biznisz, így (a játékra tekintve hosszas munkák eredményéül) megalkották ezt a játékot, ami bátran foglalja el a harmadik pozíciót — legalábbis az én ranglétrámon.
A játék picit visszafogottabb grafikával (azért néhány tükröződés a kirakatüvegen, kemény törések és effektek befigyelnek) és sokkal komolyabb játékélménnyel rendelkezik. Az embereket rángathatjuk, többféle képpen ütlegelhetjük vagy csak szép szóval
elérhetjük, amit akarunk. Autóvezetés teljesen eltálva, az üldözős jelenetek valami fantasztikusak, és még a rendőrök sem olyan buták, mint például a GTA-ban. A küldetésekbe különösebben nem mélyedtem bele, de első blikkre nagyon meggyőző. New York utcáin teljes a szabadságunk, mentésre bármikor időt szakíthatunk, csak a rejtekhelyig kell eljutni.
Összességében csak ajánlani tudnám mindenkinek; tökéletes hang- és képhatások, témához illő zene és kitűnő játékélmény jellemzi a The Godfathert.
Értékelés: 5 pont (Kihagyhatatlan!)
