Nem sokan ismernek, de akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a számat. (Kis magyarázat: én nem a hasamat imádom, mert nem ott érzem a finom ízeket.) A sós és édes finomságokat pedig kifejezetten szeretem. Ilyen például a csipsz és a cukorka. Tudom én, az egyik rákkeltő, a másik a fogaimat teszi tönkre, de hát kérem, más alkoholizál, meg cigizik, én meg csipegetek ezt-azt.
A Pringles a világ legfinomabb csipsze, akárki akármit mond. Ezt az is bizonyítja, hogy – meglepő módon – Magyarországon nem kapható. Ellenben kapható Németországban, 0,90 €-ért, valamint Olaszországban 1,15 €-ért, hát vettünk, mikor kint voltunk. A legjobb benne (persze az íze után), hogy a hengernek köszönhetően, amiben kapható, nem törik össze, így az összes szem teljesen ép formában fogyasztható, ráadásul válogatott is: egy árva fekete szemet nem találni benne – ami azért itthon eléggé ritka dolognak számít.
A Snehulky pedig egy szlovák cukorka, amit nagyon régóta szeretnék megkóstolni, ma Copi barátom, hozott nekem (mert ő gyakran megy Szlovákiába), ezúton is köszönet neki, nagyon finom volt. Ez egyébként egy mentolos cukorka, aminek olyan állaga van, mint a keményebb tejkaramellának, tényleg érdemes kipróbálni.
Nagyon halkan megjegyezném, hogy megtaláltam az első alkoholos italt, ami ízlik, de erről talán egy másik bejegyzésben… ;)
amúgy évek óta nem ettem chipset…