Mindenki kérdezte, hogy hová megyek bulizni. Hát megmondom hová: sehová. Maradok itthon, megnézek néhány filmet, esetleg ha lesz valami értelmes kabaré, akkor megnézem vagy -hallgatom, éjfélkor esetleg koccintunk a családban, azt csá.
Semmivel nem másabb ez a nap, mint amikor elmegyek bulizni, es hajnalig nem jövök haza, csak elvileg most hivatalosan
lehet berúgni, mint a kacsa. Ha én meg amúgy sem rúgok be, akkor teljesen fölösleges. Igen, utálom a szilvesztert, lehet engem is utálni.
A szilveszternél jobban csak a peterdázást gyűlölöm. Három kutyánk van, kettő a kertben. Minden évben reszketve menekülnek a házba, a sok idióta petárda miatt. A szomszédok kutyái szintén, csak mellesleg a mi házunkba. Nem is azzal van a gond, hogy idejön tíz kutya, hanem azzal, hogy például tavalyelőtt egy Maci nevezetű óriási kutyát eltalált egy petárda, és megsérült a lába. Nem értem mi a jó abban, hogy durran egyet, aztán örül a fejének.
Akkor már inkább egy komolyabb pirotechnikai akármi, mondjuk tűzijáték, ami még szép is.
