Szitkom, aliasz szituációs komédia, amikor nem feltétlen a bámulatos poénokon, hanem a karaktereken röhög az ember. És ebben – bárki bármit mond – a britek a legjobbak (csak a példa kedvéért: Csengetett Mylord?, Halló, halló!, ugye).
A Fawlty Towers, melynek magyar címe sokkal jobb (jé, ez is ritka): Waczak szálló nem is lehetne jobb képviselője a brit szitkomnak. Végy egy nyugodtnak tűnő, de idegbeteg szállodatulajdonost, aki mindenkit gyűlöl; egy pletykás, tyúkeszű feleséget, aki mindig dirigál, és aki mellesleg azt a bizonyos nadrágot is hordja; egy spanyol, angolul alig tudó, de azért igyekvő segédet; meg persze sok-sok érdekes vendéget, akik a szállóban megfordulnak. Ezekhez még adjunk hozzá egy jó adag klasszikus angol humort, és voilà: kész is a Waczak szálló!
Most sorolhatnám, hogy mennyire jók a poénok, de fölösleges; aki szereti a műfajt (a klasszikus angol humort, az újabbak szerintem kevésbé jók), és még nem látta, annak abszolút mértékben ajánlott. Én az átlag harminc percből tíz-húszpercet mindig röhögéssel töltök, és ez nem az a ha-ha, de vicces
, hanem az a potyog-a-könnyed-majd-be…
röhögés.
Értékelés: 5 pont (abszolút kötelező)
