
Mivel szegény elektrongyos fűnyírónk hatévnyi hű szolgálat után egy kis amperszag, és feketés füst kíséretében végleg búcsút mondott a családnak, a szép ződ gyep pedig (ami igazándiből szép ződ gaz, kis fűvel keverve) továbbra is nő, így muszáj volt beszerezni egy fűnyírót, és ha már úgyis, akkor legyen benzines, meg fűkasza, mert a széleknél se árt nyírni, és mert »az elektromos fűnyíró gáz«. Vad játékos amúgy; a lábaimat meg a pofámat el kell takarni, olyan erővel löki a dolgokat, és néha felfelé is. Ami mókás, hogy a gyárban a kedves alkalmazott elfelejtette a szívató csövét csatlakoztatni, és eleinte nem vágtuk, hogy miért ömlik belőle a benzin, és miért füstöl. De aztán megügyeskedtük a dolgot.

