Sikerült nekem is kipróbálnom végre az istencsászár Combino névre keresztelt sárga, sínen közlekedő elektromos alkalmatosságot. Lehet, hogy rossz vétel volt, lehet, hogy szar, de utas szemmel egy valamit el kell ismerni: kényelmes, tágas, szép, és nincsen a kellemes vhúúúúúúú tatatatatat vhúúúúúúú tatatta
érzés (ez nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív tulajdonsága, de azért mindenképpen figyelemre méltó). És – kövezzetek, hogy mindig ezzel jövök, de – ez volt az első jármű, ahol a néninek tetszett a hangja. Érted, semmi erőltetettség, semmi kötelező vidámság, csak egy szerény, finom hang, aki tájékoztat, hogy kapaszkodjá', mer' fékezik néha a cucc.
És hogy még boncolgassam kicsit a digitalizált rögzített nénihangokat, két rettenetesen rossz példa: 103-as busz a Fejérvári út követekzik
és a Westend liftjében hallható első szint következik, kijárat az üzletekhez
. Utóbbi kettő néni olyan szinten unott, lassú, nyekergő hangon küldte fel a témát, hogy elalszom, ha meghallom. De tényleg.
