Ma van gondolom a bunkóság világnapja, vagy nem tudom. Sétálok nagy békésen a földalatti aluljárójában, megállok, erre a mellettem lévő csávó egy szivattyút is megszégyenítő szívással szájába fecskendezte zöld orrüregi váladékát, majd egy határozott nyílegyenes köpéssel az aluljáró kövére(!) lőtte nagyjából húsz centiméterre(!) az én cipőmtől. Ha érinti a cipőmet, biztos hogy belököm az érkező szerelvény alá. Így is erős volt a vágy, hogy úgy finoman, de határozottan elküldjem a jó kurva anyjába (így). Végül azért nem tettem, mert jóval nagyobb darab volt nálam, és a svájci bicskám sem volt nálam.
Hazafelé a buszon meg egy értelmes csávó beült a négyszemélyes ülőhelyre, felkúrta a két lábát, és eldőlt, valami kaját majszolgatva. Hát gratulálok.
Vagy például itt Terézvárosban vannak ilyen szexi kis kukák, egyik oldalukon zacsival a TISZTÁBB TERÉZVÁROSÉRT
felirattal, másikon pedig ilyen nájlonkesztyűvel. Ezt értelemszerűen a kutya- (macska-, nyúl- és egyéb) kakijának felszedésére van elhelyezve, és az érdekes, hogy használják is, mert nagyon ritka, hogy ilyet látni. (Egy telefonfülkében áll mindig valami gyanús sárga folyadék, de hát azt sem állat okozza. Avagy állat, csak nem az értelmesebbik fajta. De tényleg, a szobatisztasághoz már 20-25-ös intelligencia hányados szükségeltetik.) Na de, ma reggel sétáltatja egy fiatal csaj a kutyáját, és először halál lazán hagyta, hogy a járda közepén nyomassa a blöki a barnát, amit nem szedett fel, majd két autómobil kerekét is megjelölte. Mármint a kutya. Ez pedig azért bunkóság, ha lenne autóm, és ezt látnám (minden nő- és kutyaimádatom ellenére) elküldeném szintén oda, ahová a köpköveset.
És többek között ilyen apró(?), de roppant bosszantó dolgok miatt van az, hogy sokan , szerintem.
