Pontosan ma lett 93 napos, avagy három hónapos »Kázmér« macsek. A kezem tele van karcolásokkal, sebekkel, újra szőrős mindenem, reggel ismét macskanyávogásra ébredek, de összességében megéri. Persze Kázmér nem »Julcsa«, nagyon fura, hogy mégis az ő helyein járkál, ő dorombol az ölemben, ő nyávog, ő játszik és hasonlók.
A szobámat már kezdi megszokni, bár a »Mephistóval« való ismerkedés nem igazán megy még; mi a kutya reakciójától tartottunk, de végül a macska az, akinek nem igazán jön be a dolog. Még azért elég rémüldözős a lelkem, bármilyen apró neszre beugrik a monitor mögé (általában vagy ott, vagy a székben, vagy az ölemben alszik). A házban még nem nagyon szeret járkálni, de a szobámat már kezelésbe vette, egész nap alszik, háromszor-négyszer felkel, akkor körberohangál, eszik, játszik, harapdál, nézegeti a »teknőcöket«, nyávog, morog, fúj, pattog, aztán befekszik az ölembe és bealszik. Aminek viszont örülök, hogy teljesen szobatiszta (kopp-kopp-kopp), ügyesen csak az alomba csinálja bele a dolgait.
Szóval így telnek mostanában a macskás napok. Jövő héten jön föl velem a »rezidenciába«, kiváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni.
Big ápp.
