Egyébként bár nevetségesnek tartom a szerbek viselkedését »Koszovó« függetlenségét illetően, ám szerintem sokkal komolyabb a helyzet annál, hogy röhögni kellene rajta. A szerbek nem viccelnek, nagyon nem, ez látszik a megmozdulásaikból. Felgyújtani egy amerikai nagykövetséget? Hát nem tudom, nem a legdiplomatikusabb lépés. Tisztán látszik a közvetítésekből, hogy ez nem olyan tüntetés, mint amilyen nálunk volt annak idején október 23-án, hanem egy olyan tüntetés, ahol mondhati a rendőrök is törnek zúznak, nem a tüntetőket, hanem a kirakatokat. Nem az a céljuk, hogy feloszlassák a tüntetést, hanem hogy mégnagyobb káoszt, anarchiát csináljanak. És ez ijesztő.
Ijesztő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mely országok nem fogják biztosan elismerni Koszovó függetlenségét. Gondolok itt legkonkrétabban Oroszországra, akik az utóbbi években egyébként is egyre jobban fészkelődnek, érezni lehet – legalábbis én úgy érzem –, hogy nem félnek egy esetleges támadástól, meg is van ehhez a kellő erejük, fegyveres és emberi erőket nézve egyaránt. És ez pedig még ijesztőbb.
Hosszú ideje tartok tőle, hogy előbb-utóbb komoly fegyveres konfliktusra, háborúra kerül a sor (ha valaki szerintem kicsit is figyeli a híreket, láthatja, hogy ez nem akkora badarság; lázadások, tüntetések, lemondó és szétesőben lévő kormányok, sztrájk, fenyegetések, támadások, kisebb-nagyobb gazdasági válságok stb.), és még jobban tartok tőle, hogy a koszovói események ürügyként szolgálhatnak. És nem szeretném húsz év múlva azt olvasni a történelemkönyvekben, hogy A harmadik világháború Koszovó egyoldaló függetlenségével kezdődött.
.
Értelemszerűen ez persze túlzó lehet, nem akarok sem a vészmadár, sem pedig okostojás bőrébe bújni, de ki tudja. Nem szabad elfelejteni, hogyy a második világháború kirobbanása előtt is egy-két évvel már sokan sejtették, hogy valami készül.
