Nem volt tegnap blog, jaj. Viszont technikailag nekem még ma (értsd csütörtök) van, így nem számít, meg ha mégis, egy évben egyszer belefér. Szóval voltunk kosaras bulin. Megmondom őszintén nem sokat vártam a dologtól (bizonyára azért, mert a sport nem tartozik az egyébként sok elemből álló érdeklődési köröm halmazába), de kellemesen csalódtam, teljesen korrekt két és fél óra volt. Láttunk sok híres embert
is, és konstatáltuk, hogy akik a tévében normálisan néznek ki, azok a valóságban gnómok. A legjobb az egészben az volt, hogy a legelső sorban, a pályától egy méterre ültünk, ott rohangáltak előttünk a kétméter x centi magas néger bácsik, meg ilyenek.
Az ilyen rendezvényekben a ritka nagy lehúzás (az egyébként sem alacsony jegyárakon túl), hogy nem vihetsz be magaddal kaját, viszont egy szendvics ötszáz, fél liter üdítő meg háromszázba fáj. Persze ha már szórakozik az ember, akkor hadd szóljon, csak azért nem kéne ennyire látványosan átbaszni az embert, hogy egy szikkadt perecért elkérünk kettőötvenet.
