Voltunk ma a Főzelékfaló nevezetű helyen (konkrétan Móricz Zsigmond körtéren található egységben). Régóta tervezem, hogy kipróbálom, és megmondom őszintén: vegyesek az érzelmeim. Remek ár, remek íz és tűrhető adag – ezt ígérte, ezt vártam, ezt várja az ember egy olyan gyorsétteremtől, ahová munka vagy iskola közben-után tér be, és bár nem szeretne wellingtoni bélszínt fogyasztani, de az a borsófőzelék fasírozottal legalább legyen már finom.
Nyitás után pár perccel értünk oda, rántott sajt menü nevezetű akármit akartam fogyasztani, mire közölték, hogy nincs sem rántott sajt, sem rizs, fél óra még, most készül. Oké, nyitás után nem sokkal értünk oda, de könyörgök, akkor minek nyit ki tízkor? Nyisson délben, de akkor már kész kajával várjon. Végül a sajt pont akkor készült el, és hagymás krumplival(felkiáltójel) sikerült elfogyasztani a rántott sajtot (kemény egy darabot, de azt büszkén; a krumpli meg akkora volt mint három adag). A legelszomorítóbb és egyben legfelháborítóbb dolog, hogy mind a sajt, mind a krumpli jéghideg volt. Ergo nem friss. Ergo nem most készül. Az ízek egyébként nem voltak rosszak, ettől eltekintve, bár egy rántott sajtot elrontani művészet. Az ár sem volt rossz, a hely tiszta volt, és szerencsére csendes. Viszont sajnálom, hogy a kiszolgálás nem az a kedves mit szeretnél enni
, hanem a másvalamiezeröt
kiszolgálással találkoztunk.
Azt könyveltem el, hogy kap még egy esélyt a hely, mondjuk úgy, hogy nem tízre, hanem délre megyek oda (csak akkor meg ritka tömeg lesz), és ha akkor jó, akkor jó. Ha meg akkor nem, akkor befogom ide írni, hogy A Főzelékfaló Ételbár egy fabatkát sem ér, ne menjetek oda.
.
Van olyan hogy étteremkritikus kishazánkban? Az szeretnék lenni. Mondjuk itt a blogon. Mondjuk elmegyek holnap a Mátyás Pincébe ebédelni. Mongyuk.
Olyan jól esett volna leírni, hogy i can haz restaurant plz kthxbai
, de nem tettem, erős vagyok.
