No, hát eljött ez a nap is, most már nem csak »egy híján«, hanem kereken húsz. Nem érzem magam sokkal jobb-szebb-ügyesebb embernek (ennél jobban már hova ;]), nagy banzáj se volt, nem is rúgtam be és még az ajándékok csomagolópapírjaiba sem fulladok bele. Ez mondjuk nem is erről szól.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kocogtatja meg a szélvédőmet a gondolat, hogy hallod, húsz éves vagy
.
Eredetileg úgy volt, hogy lesz össznépi családi-baráti összejövetel, mint »két évvel ezelőtt«, de aztán kicsit átgondoltam a dolgokat, és úgy döntöttem, hogy az erre szánt forintalapú összeget inkább egy-az-egyben a fényképezőgép-vásárlás alapjába helyezem át, ami egy kisebb vagyon lesz, de ha bejönnek a terveim, megéri majd a beruházás. (Azt mondjuk már végképp nem tudom, hogy milyen fényképezőt veszek, mert az először kiszemelt »Pentax K10D« már nem kapható, nem is éri meg igazán beruházni rá; a másodiknak kiválasztott Nikon D80 októberig valószínűleg eltűnik a polcokról, a Pentax K20D nem fér bele a keretbe, Canon EOS 400-450D nem szimpatikus, kényelmetlen stb., ami pedig jó lenne, az szintén nem fér bele a keretbe. Marad tehát a gőzömsincs szituáció. Tudom, Etiópiában meg éheznek.)
Innen is köszönet mindenkinek aki felköszöntött, meg annak is, aki nem, ezt az utolsó szülinapos tíz percet meg arra használom, hogy kiürítem egy bizonyos hólyagomat, és az ágyban elnyúlva olvasom át magam a holnapba.
