Két roppant zavaró jelenségről szeretnék most írni. Az egyik kicsit komolyabb, a másik csak olyan szemet szúró dolog.
Az első, ami kifejezetten zavaró, és adott esetben kellően rossz dolog is, az RSS-csatornák korlátozása. Arra gondolok, hogy egy átlagos blog miért kényszeríti ki az olvasót, hogy rákattintson a linkre, és az oldalon olvassa el a bejegyzést? Egy hírportál vagy egy olyan blog esetében, ami nem személyes jellegű, hanem már inkább szintén hírportál kategória (például ), vagy bizonyos esetekben megértem, de hogy minden bejegyzést muszáj közvetlenül a blogon elolvasni, az rendkívül zavaró. Mert értelmét veszti az egész RSS. Mert ülök mondjuk a metrón, és szeretném a reggel letöltött bejegyzéseket elolvasni a telefonommal, de nem tudom, mert két mondat után egy […] jel fogad.
A másik ehhez (meg a világ százezer másik problémájához) igazán semmittevő apróság, miszerint: mi az istenért kell végigpofázni a főcímeket? Filmeknél, sorozatoknál egyaránt bosszantó jelenség, mert valószínűleg a készítők nem csak poénból raktak zenét az esetenként néhány perces főcímek alá. És roppant idegesítő, hogy énekelnek hárman, közben pedig azt hallgatod, hogy magyarhangok. Senkit nem érdekel, igazság szerint. Írják ki, mondják be a végén, füstjelekkel közöljék, vagy akármi, de ne pofázzák el a főcímet.
Ezek vannak.
