Néhány órával ezelőtt kihunyt az olimpiai láng, ezzel befejeződött a 2008-as Pekingi Nyári Olimpiai Játékok névre keresztelt nagyszabású (a szó legszorosabb értelmében nagyszabású) rendezvény, mely leginkább mindenidők legkülönösebb és legvitatottabb olimpiájaként
vonult be a történelembe. A »nyitóceremóniát« csak felvételről láttam, és volt néhány verseny, amit egyáltalán nem tudtam figyelemmel kísérni, de összességében azt kell mondjam, a kínaiak korrekt rendezvényt szerveztek, a politikai helyzettől eltekintve.
A magyar eredményeket tekintve az egyik szemem sír, a másik nevet. Az egyik sír, mert az éremtáblázatban huszonegyedik helyen végeztünk, ami nem rossz, de lehetne, sőt: sokkal jobbnak kellene lennie, mint ahogyan nem is olyan régen sokkal jobb is volt. A másik viszont nevet, mert volt nem egy és nem két remek győzelem, hogy csak a mai vízilabdamérkőzést említsem.
Nem tartom magam sportembernek, kevés sporteseményre figyelek, de az olimpia mindig is érdekelt. És van abban valami szép, amikor az ember egy rakás külföldi között egy kivetítőn nézi Olaszországból, amint egy magyar feláll a dobogó legtetejére, és miközben játsszák a Himnuszt, a háttérben az a kevés magyar közönség olyan erősen énekel, hogy hangjuk betölti az egész levegőt. Tényleg, még egy könnycseppet is kicsalt a szememből.
Véget értek hát a 2008-as ötkarikás MADE IN CHINA játékok, legközelebb 2012-ben szurkolhatunk, akkor reméljük ennek a háromszorosát sikerül hazahozni – minimum:
| Vízilabda-válogatott | HUN-USA:14-10 |
| Janics Natasa-Kovács Katalin | kajak-kenu |
| Vajda Attila | kajak-kenu |
| Cseh László | úszás |
| Fodor Zoltán | birkózás |
| Kovács Katalin-Kozák Danuta-Janics Natasa- Szabó Gabriella | kajak-kenu |
| Mincza-Nébald Ildikó | vívás |
| Kozmann György-Kiss Tamás | kajak-kenu |

