Az igazat megvallva, nem vagyok valami nagy kávés. És ez leginkább azért van, mert a kávé szóhoz sokáig két képet tudtam társítani: az egyik a szüleim által favorizált instant kávé, aminek a kávéhoz gyakorlatilag köze sincs; a másik pedig a rengeteg kávézóban
, kocsmában és egyéb helyeken kapható kéccázforintos eszpresszó, amit a piaci kilós kávéból főznek, és két percen belül biztos szaladsz utána a vécére, még tej nélkül is. Ezek pedig nekem annyira nem jönnek be, mert idióta sznob finnyás ember lévén én a finom édes, tejes, kakaós, kókuszos ízekért rajongok, nem konkrétan a kávé kesernyés aromájáért.
És akkor egyszer valahol meghallottam a szót, hogy Starbucks, valami filmben vagy sorozatban, és mikor rákerestem, azonnal tudtam, hogy nekem egy ilyen hely kell. Ahová beül az ember reggel meginni egy kávét és olvasni az újságot, vagy délután a barátaival egy beszélgetésre. Ahol finom kávét ihat, nem szólnak rá ha már két órája ott ül de csak két kávét ivott (cserébe jó drágáért ugye) és még sorolhatnám.
Nemrég voltam a »Cafe Freiben«, ami a kávé eddigi fogalmát teljesen átformálta. Finom tejeskávék, ízesebbnél ízesebb eszpresszók, borsosabb áron, de borsosabb (az arab kávé esetében szó szerint) ízért. Nyáron végre eljutottunk a Shamalt által régóta favorizált Coffeeshop Companybe, ami pedig szintén maga az orgia (a fehér csokoládés jegeskávé isteni volt, a klíma is szikrázott tőle).
A Ferenciek terén a Buda felé haladó buszok megállójában régen volt egy Paris Caffé nevű hely, ami jól nézett ki, de annyira nem vonzott. Most viszont megvette-eladta-elcserélte, nem tudom, de a Coffee Heaven (Arénában is van egy üzletük) beköltözött. A helyről azt kell tudni, hogy leginkább a »Jóbarátokban« látható kávézóra emlékeztet, kényelmes fotelekkel, hangulatos berendezéssel, halk és kellemes zenével. És még wifi is van.
A kávék négyszáz és nyolcszáz forint között mozognak, rengeteg ízesítő szirup és különlegesség közül válogathatunk, a cukor és a feltétek pedig (fahéj, kakaó stb.) teljesen ingyen vannak. Olyan amerika fíling; beáll az ember, összerakja milyen kávét kér, fizet, aztán leül és beszélget órákig, miközben vagy fogyaszt tovább, vagy nem. Minden asztalon hamutartó, így a dohányzás sem gáz. Elvitelre is lehet vinni, cuki hőszigetelős papírpohárban, akár gömbölyű tetővel is (nekem a gömbölyű tetővel rendelkező kávéspohár a fétisem).
Kapucsínót ittunk, olyan igazi finom tejes kapucsínót, nem azt a bolti százforintost, tejszínhabbal és fahéjjal a tetején. Isteni volt, három és fél deci került négyszáz forintba, ami ha megnézzük más helyek árát, és hogy mit kapunk cserébe, akkor nevetséges összeg. Persze ez nem Amerika, hogy az ember beül oda dolgozni-tanulni, meg minden reggel megiszik négyszáz forintért egy kávét, és eszik ötszázért egy sütit, majd leöblíti háromszázért ásványvízzel. De majd egyszer! Vannak forró csokoládék és frissen facsart gyümölcslevek, valamint gyümölcsből készült koktélok is. Ajánlom mindenkinek a helyet, kiváló kávéélményben lehet része annak, aki betér.
