Kettőt méghozzá, a csodálatos svéd Kvart és Lampan nevezetűeket. A Kvart egy falra rögzíthető vagy csíptethető lámpa, a galériába vettem, mert semmi fényforrás nem volt ott ezidáig, engem meg az őrületbe kergetett, hogy nem tudok olvasni. Reméljük »Kázmér« nem fog vele barátkozni, mert a burája kicsit meleg. (Most nem a szexuális beállítottságára gondoltam.) A Lampan pedig. Hát ez egy kicsit macerásabb sztori, mert. Megveszek egy olyan asztali lámpáért, amin ilyen papír-szerű hosszúkás bura van, mindenféle színes mintával és változtatható fényerősséggel. Lett is volna, de most öt-hatezret nem akartam ilyenekre elszórni így karácsony előtt, ellenben az asztalra szerettem volna valami gyengédebb lámpát, ami nem olvasáshoz, csak a gép nyomogatásához tökéletesen elég. Ez a Lampan meg valami hétszáz forintba kerülő műanyag, klasszikus dizájnú kis fényforrás, a célnak tökéletesen megfelel, előbb-utóbb meg úgyis beszerzem azt a másikat.
Egyébiránt sokak leszólják, de nekem teljesen bejönnek az IKEA-féle svéd dizájnok. Konkrétan most láttam az Örs vezér téren lévő üzletben egy olyan durva konyhát, hogy ha lett volna nálam cirka egymillió forint, biztosan megveszem. Persze ez hűtővel, mosogatógéppel, mikróval, amerikai stílusban. Ráadásul tele van olyan apró ötletekkel, amikért én mindig megvesztem: például a fiókokba teljesen szabadon beállítható kis rekeszek, vagy az a szokás, hogy minden egyes centimétert megtöltenek valami tárolórésszel, így gyakorlatilag a teljes tér kihasználásra kerül.
Haj, de messze van míg berendezhetem a saját lakásom.
