Nem lennék amúgy, tényleg nem, és erre betonnál is szilárdabb indokaim vannak, melyeket semmi vagy senki nem tudna megrendíteni.
De ha pusztán gondolat szintjén azt mondanám, hogy mégis, bizonyára nem akkor tenném, amikor minden rossz és kilátástalan körülöttem. Ha valami rossz ugyanis, akkor persze lehet rosszabb, de a statisztika, vagy ahogy a köznyelv mondja: a nagy számok törvénye
mégis azt mutatja, hogy inkább javulni szoktak a dolgok.
Nem.
Ha én ilyesmit terveznék vagy ez jutna eszembe, szerintem akkor történne, amikor látszólag minden a lehető legnagyobb rendben lenne magam körül. Hiszen az, hogy minden jó sokkal-sokkal gyanúsabb. Ott már sajnos nagyobb a százalékos esélye annak, hogy valami becsúszik, ami összetöri az egészet.
Nyakatekert gondolkodás, tudom, de mivel tényleg nem fog előfordulni, hogy töprengés szintjénél többet áldozzak az öngyilkosság gondolatára, nem is számít igazán.
Hogy jóra fordulnak-e a dolgok, szerintem az sem vezethető le akármilyen törvényszerűségből (a nagy számokéból meg pláne nem, akármelyikből is…), minden abszolút szituációfüggő. Ha kirúgnak, de minden oké, akkor azért nagy valószínűséggel találsz másik állást és elindulsz újra felfelé, de kérdezzünk meg egy öreg hajléktalant hogy sokat javult-e a sorsa az idők során.
Szóval ezt így most nem tudtam értékelni. :S (Remélem azért nem szívod mellre, nem basztatásnak szántam.)