Nem lennék amúgy, tényleg nem, és erre betonnál is szilárdabb indokaim vannak, melyeket semmi vagy senki nem tudna megrendíteni.
De ha pusztán gondolat szintjén azt mondanám, hogy mégis, bizonyára nem akkor tenném, amikor minden rossz és kilátástalan körülöttem. Ha valami rossz ugyanis, akkor persze lehet rosszabb, de a statisztika, vagy ahogy a köznyelv mondja: a nagy számok törvénye
mégis azt mutatja, hogy inkább javulni szoktak a dolgok.
Nem.
Ha én ilyesmit terveznék vagy ez jutna eszembe, szerintem akkor történne, amikor látszólag minden a lehető legnagyobb rendben lenne magam körül. Hiszen az, hogy minden jó sokkal-sokkal gyanúsabb. Ott már sajnos nagyobb a százalékos esélye annak, hogy valami becsúszik, ami összetöri az egészet.
Nyakatekert gondolkodás, tudom, de mivel tényleg nem fog előfordulni, hogy töprengés szintjénél többet áldozzak az öngyilkosság gondolatára, nem is számít igazán.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Mainframe
2009. november 17. — 22:51:25
Ööö…most nem beszólásképpen, de ez abszolút és nettó hülyeség, legalábbis így elmondva. Az emberek nem depressziósak és lehangoltak amikor minden jó körülöttük, ergo nem is lesznek öngyilkosok. Ellenben mikor minden szar, akkor sokkal inkább adott minden egy angolos távozáshoz.
Hogy jóra fordulnak-e a dolgok, szerintem az sem vezethető le akármilyen törvényszerűségből (a nagy számokéból meg pláne nem, akármelyikből is…), minden abszolút szituációfüggő. Ha kirúgnak, de minden oké, akkor azért nagy valószínűséggel találsz másik állást és elindulsz újra felfelé, de kérdezzünk meg egy öreg hajléktalant hogy sokat javult-e a sorsa az idők során.
Szóval ezt így most nem tudtam értékelni. :S (Remélem azért nem szívod mellre, nem basztatásnak szántam.)
Andris
2009. november 17. — 23:17:24
“..amikor látszólag minden a lehető legnagyobb rendben lenne magam körül.”
Igen,
de akkor meg mar minek?!
Mefi
2009. november 18. — 09:10:19
Ehhez a gondolatmenethez mondjuk érdemes hozzávenni, hogy sosem volt akkora (és mindig volt akkora) sár körülöttem, hogy nem kimászok belőle folyamatosan, hanem egyszer jobb, máskor nem. Ha hirtelen minden olyan teljesen jó lenne, biztosan megijednék, hogy elveszítem az egészet.
Persze tudom, hogy hülyeség, hát elvégre az én gondolatom volt. 😀
Andrei
2009. november 18. — 13:05:08
érdekes megközelítés. tetszik. bár én sem akarok “öngyi” lenni 🙂
öööö. kilenc?
Vale
2009. november 18. — 13:27:13
most el nem tudom képzelni, hogy valaha is elkövetek ilyet, pedig próbálom (elképzelni, hogy mi vinne rá). az egy dolog, hogy az ember értelmes lény és van lelke és gondolkozik és szellemi szenvedéseken is átmegy, de ugyanakkor élőlény is, és mint minden élőlénynek, minden élőnek, életben *kell* maradnia. az emberi hülyeség max egymillió évével szemben ez egy legalább milliárd éves dolog.
Lev
2009. november 18. — 16:47:25
Ha én öngyi lennék, már úgy csinálnám, hogy segítsek vele másoknak. Mondjuk öngyilkos robbantás a parlamentben vagy ilyesmi
Mefi
2009. november 18. — 21:49:35
[re=6057497]Andrei[/re]: nem láttam még, ha a nézhető kilenre gondolsz. 😀
[re=6057500]Vale[/re]: van azért olyan szituáció, mikor eszedbe jut ilyesmi.
[re=6057508]Lev[/re]: 😀
Andrei
2009. november 18. — 22:14:20
[re=6057520]Mefi[/re]: Ja nem. A matekfeladatra 😀
ööööö. három?
Anya
2009. november 19. — 09:28:08
Nana Mefi!
Ez a gondolatsor még még csak felvetésként is rossz ötlet a mi családunkban. Nem kellene ezzel foglalkozni még ezen a szinten sem.
Az aki úgy dönt, hogy befejezi, nem lát más kiutat, pedig mindenre van más megoldás.
Mefi
2009. november 19. — 19:19:27
[re=6057542]Anya[/re]: mondom.