Röviden: elhalálozott ma éjjel 23.50 körül a laptopom merevlemeze.
Még igazából nem fogtam fel, hogy minden elveszett, ami az utolsó backup óta rákerült (igen, backupbacupbackup), meg valahogy ez még most nem is bosszant annyira, mert egyrészt véresre kapartam a kezemet az idegtől, mivel három vizsga lenne, amit gépen kellene megoldanom, és az egyiken éppen dolgoztam, mikor meghalt, másrészt pedig pár hónapja csináltam a lényeges dolgokról biztonsági mentést (értsd: képek), de azért így is tudom, hogy lesz jó pár dolog aminek búcsút inthetek.
Arról nem is beszélve, hogy most holnap tanulás helyett arra cseszhetek el (jobb esetben) egy napot, hogy mászkálok szervizbe meg új vinyóért, sőt, majd a meghitt karácsonyi ünnep is azzal fog telni, hogy telepítek meg mentéseket másolok.
Nemrég a »telefonom«, most a gépem, igazán vidám vagyok egyébként, gyakorlatilag egy betontömböt ketté tudnék most hasítani, pusztán azzal hogy ránézek.
Gyűlölöm az egészet, hogy az összes szar mindig akkor zúdul az emberre, amikor legkevésbé kellene.
Első körben mondjuk egy linuxos live cd, hátha felmountolja (ha van olyan állapotba a hdd, hogy még elinduljon), aztán lementeni amit még lehet.
Ha nem tudsz kiírni lemezt, akkor usb-re is fel tudsz pakolni egy ubuntut, ha ez sem opció, akkor nálam van live cd, és holnap még a belvárosban vagyok.