Helló, Budapest!

Budapesten, a ferihegyi nemzetközi repülőtéren, valamelyik kifutópályán este hét óra előtt néhány perccel, nem törődve holmi hamuban sült pogácsával az alábbi események történtek:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Tudnék mesélni, izgalmas utazás volt, de szerencsére épségben és időben hazaértünk, ráadásul ahogyan hallottam, a mienk volt az utolsó előtti gép, amely az esti légtérzár előtt el tudta hagyni Finnországot. Reggel a kompra már nem tudtunk jegyet venni, viszont háromórányi rohangálás után arra a következtetésre jutottam, hogy tuti repülni fogunk, mert még a főstewardess is azt mondta, hogy 90%. Aztán amikor megkaptuk a jegyet és mentünk csekkolni, kicsit már nyugodtabbak voltunk, bár az alábbi kép elég ijesztő volt, minden frissítésnél gyomorgörcs kínzott bennünket:

A lényeg hogy végre itthon vagyunk, végeredményben hihetetlenül jól éreztem magam, szerintem az elmúlt kicsivel több mint huszonegy év legmeghatározottabb eseménye volt, rengeteg új emberrel ismerkedtünk meg, sikerült a nyelvet is gyakorolni, más kultúrákat láthattunk közelebbről és még kismillió más dolog. Az egészséges étkezésnek persze a mai naptól vége, és kicsit hiányozni fognak a barátságos emberkék, valamint a naplemente és a -kelte Virratban. Nem élnék Finnországban, de biztosan visszamegyek még egyszer, mert ez az élmény felejthetetlen.