Azt szeretem leginkább benne, amit máskülönben a legjobban is utálok alkalmanként, hogy sosem a nagyobb dolgokkal megy a szívás, azokat élvezet megoldani, és arányaiban sikerül is gyorsan. Nem. A szívás mindig (szokás szerint) apróságok miatt van, amikkel szenved az ember fél órát, majd guglizik még felet hozzá, aztán talál egy ticketet, hogy hoppá, ez egy baki. És akkor jön az hogy most megcsináljuk mi, vagy várakozzunk. És persze mindig megcsináljuk, mert nem illik csúnyán hagyni a dolgokat.
Ettől teljesen függetlenül a következő a helyzet. Nővérem 12 év külföldön tartózkodás után hazatér néhány napra. 12 évig nem volt itthon, ami azért szép szám, én pedig szeretnék neki három nap alatt minél többet megmutatni neki abból, hogy mi is változott. Na most azt kell tudni, hogy nővérem mindattól függetlenül hogy nem itthon él, még nálam is nagyobb Budapest-mániás.
Nekem van egy eléggé jól kidolgozott ötletem, de érdekelne, ki merre menne hasonló szituációban.
