Emlékeztek, múltkor meséltem, hogy gyakorlatilag csak az mentette meg ingóságaimat (és életemet?), hogy »későn avagy korán feküdtem le aludni«, mert ha nem vagyok otthon, vagy már alszom, szépen kirabolják a házat.
Kis adalék, hogy nővérem, aki »egy évtizede« Olaszországban él, mikor belépett a körfolyosós házba, szabályszerűen ledöbbent, hogy hát itt tényleg minden ajtón és ablakon van biztonsági rács, sok helyen még a riasztóberendezés is határozottan pislog az éjszakába.
Hát igen, így megy ez mifelénk. Persze tudom én, hogy betörés majdnem mindenhol van, de.
Ma délelőtt hívott az egyik ügyfelünk: betörtek hozzájuk éjszaka, és míg ők aludtak az emeleten, a földszintről fogtak mindent (pénz, pénztárca, laptopok, televízió, házimozi, néhány ékszer, dísztárgyak), bepakolták a garázsban álló autóba, majd azt is elvitték.
Szép augusztus huszadika reggelük lehetett, igaz?
Mesélek egy másik történetet, amit éppen múlt héten hallottam. Testvérpár (lányok), húszas éveik közepén-végén együtt laktak egy körfolyosós bérházban. Az ablakon nem volt rács, és a nyári kánikulába elkövették azt a hibát, hogy nyitva maradt éjszakára. Az egyik lány arra emlékezett reggel, hogy hülyeséget álmodott: egy nagy darab csávó odaült az ágyára, és csak annyit mondott késsel a kezében hogy kussolsz vagy meghalsz. Mosolyogva akart kimenni a konyhába mesélni testvérének, mikor azt vette észre hogy nyitva az ajtó, a fél lakás meg üres.
Tudom és értem én, hogy betörések nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon vannak, de azért elszomorító, hogy rácsokkal, riasztókkal és lassan már vizesárokkal körbevéve kell aludnunk éjszaka, hogy reméljük a lehető legjobb esetet, mikor csak azoktól a tárgyaktól fosztanak meg minket, amelyekért megdolgoztunk.
A betörő ott gubbasztott, pár másodpercig tátott szájjal bámult, aztán beszarva elrohant. (: