Fonaltalan póló

A bejegyzést ismét azzal kezdeném, hogy elmorozsolok egy anyázást, és innen is üdvözlöm azt a postai dolgozót, aki a Threadless pólóimat lenyúlta, remélem, hogy gombát kap tőle, majd rothadó, véres darabkákban hullik le a bőre, a ruhadarabokkal együtt, amelyekből kettő ráadásul utolsó darab volt.

De amúgy nem vagyok ideges, csak igazából csalódott, mert ilyenkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy fos helyen élünk (pedig általában nem szeretem ezt mondani.)

A Threadless-ről annyit kell tudni, hogy menő és minőségi pólókat készítenek, amelyeket jelenleg ugyan szállítanak Magyarországra, de hasonló okokból kifolyólag már egyszer tiltólistán voltunk. Persze némiképpen ők is ludasok, hiszen csak hagyományos postai küldés van, amihez se küldemény-azonosító, se nyomkövetés, se póló a vidám Mefi mellkasán. (Mármint hogy Mefi vidám, nem a mellkas.)

Az viszont megjegyzendő, hogy a kis pólógárda kommunikációból is ötös: írtam egy levelet, hogy jaj, nincs pólóm, most mit tegyek, majd néhány óra múlva kaptam egy választ Dustintól, akinek szinte láttam a kellemetlenül érzem magam arckifejezését a betűin keresztül, és miután két levéllel később már biztos volt, hogy nincsen meg a csomag, azonnal ajánlotta fel a pénzvisszafizetést vagy a pólók újraküldését.

Szóval ezek vannak, elvesznek itt mindenek: bejegyzések, pólórendelések és ki tudja még mi más.

2011. augusztus 17., 10:00:04 – kiegészítés

Tegnap félórával a levelezés után megjött az értesítő, hogy feladták a rendelésemet, és annyira röstellik a kellemetlenséget, hogy egy ötdolláros kupont is ajándékoztak, ráadásul a másik két pólóval drágább lett az eredeti rendelés, de nem kellett fizetnem semmit.

Ha így működne a Magyar Posta, mint ez a cég, akkor Magyarország lenne a legtökéletesebben működő ország a világon.