Apró, pici kenyéjbogajak. Barna színük van, teljesen ártalmatlanok az egészségre és az emberekre, pusztán idegileg terhelők.
Valamelyik nap a lámpa környékén láttam egy pici bogárkát, elnyomtam, nem is tulajdonítottam neki jelentőséget – fényre jön a fajtája.
Erre ma találtam még egyet, a bejárati ajtó mellett, akkor már kezdtem gyanakodni, és kicsit árgusabb szemekkel néztem körül. Nézd csak, mondom magamban, még egy. Fél óra alatt ötöt szedtem össze, akkor már kezdtem roppant ideges lenni, elvégre naponta finoman, hetente nagyon, havonta nagyon-nagyon takarítok, a földről enni lehet, és a legnagyobb vétkem hogy néha nem mosogatok el, tisztelt bíróság.
Gyors guglizás, pánik, non-stop rovarirtási szolgálat keresése (ilyen egyébként nincs), milyen bogár ez, kenyérbogár ez. A kenyérrel (meglepő?) liszttel, zsemlemorzsával, fűszerekkel lehet behozni a házba, irtása csak úgy lehetséges, ha megtaláljuk a forrást. Na oké, keressünk forrást.
Segítek: egy néhány hete vásárolt, fűszertartóba kiborított pirospaprika okozta a bajt. Kajákra nagyon finnyás vagyok, így általában minőségi(nek vallott) termékeket fogyasztok, de higgyétek el nekem, az a paprika, amiben ennyi bogár és kukac van, na az minden, csak nem minőségi. Még akkor is ha előfordulhat ilyen. (De mért pont velem?!)
Még jó, hogy időben kapcsoltam, mert a fűszertartót és az összes fűszert (nagyjából tízezer forint értékben, hála az égnek) úgy dobtam ki a kukába és tüntettem el a lakásból, mint az állat. Utána mindent agyonsuvickoltam, de még így is gondolkodom egy rovarirtó kihívásán, csak a macska miatt aggódok kicsit: félek, hogy azt mondják persze, nem lesz baja a macskának, aztán de. (Volt már ilyen.)
Ezek vannak így péntek este, meg az idegbaj.
