Ez minden bizonnyal így van, de ha valaki azt mondja, hogy az élet nem cukormáz, kevésbé hiszem el.
Hihetetlen, mennyi mindenben van cukor, komolyan, nem is gondolná az ember. Az, hogy a csokoládé és az édességek nagyobbik részének alapját a cukor és a glükózszirup képzi, teljesen érthető, de hogy mennyi más élelmiszerben, sőt, gyógyszerben van jelen, az egy vicc.
Kedvenc megfázásos itókám a NeoCitran. Tudom, mi van benne, és tudom, hogy ezeket külön is be lehet szerezni tabletta formájában, próbáltam is, de az valahogy mindig jobban hatott, talán a folyékony állapota miatt. Reggel-este egy adag, napközben sok tea és extra adag aszkorbinsav. Ennyi a recept, két-három nap múlva már működőképes vagyok bármilyen náthából.
Az évi szokásos meghűlés jelei tegnap jelentkeztek, gondolom a másfél napig Bécsben való rohangálás is közrejátszott, de a környezetemben amúgy is sokan betegedtek le. Lényeg a lényeg: akartam inni egy NeoCitrant, és kíváncsiságból megnéztem: csaknem a 40%-a cukor.
A patikustól kértem valami hasonlót, a Coldrexet ajánlotta, sőt, mutatott egy kis fém hálót, amiben nyolc kockacukor volt, rajta egy NeoCitran masnival – a Coldrex forgalmazójától kapták ajándékba mintaként, hogy ennyi cukor van egy tasakban. Persze gusztustalan marketing, de ettől függetlenül érdekes. (Némi szacharóz van a Coldrexben is, de nem 40%-a az.)
A durván fájó torokra a »Bioparox« nagyon bevált, de az végső esetre van, most a szopoagtós vidámságot a TantumVerde nevezetű cukorka adja – meglepően jó egyébként, két másodperc után az egész arcom elzsibbad tőle.
A sárgarépa pedig továbbra is nagyon egészséges.
