A képen a fókuszt nagyobb tekintetben megkapó kis állat június 12-e óta áll a ház kötelékében és a Károly (Karcsika) hívónevet viselő kandúr, jelenleg kicsit több mint másfél hónapos, Kázmér kifejezett jóbarátja, aki ha megunja a hisztit, egyszerűen ráfekszik az állatra, bekebelezve és mozgásképtelenné téve azt.
A dolog úgy nézett ki, hogy ajándékba kerestünk egy kiscicát, de nem igazán találtunk jót, aztán Tomi barátom felhívott, hogy elment futni a rétre, és találta ezt a kis dögöt, aki jött utána. Na, vittük is ajándékba, de pár nap múlva kiderült, hogy az ajándékozott személynek mégsem jön be a macska. A rétre mégse vihettük vissza, úgyhogy jött az én negyven négyzetméteres pesti luxusvillámba.
Sokat eszik, hihetetlenül pofátlan, pofátlanul aranyos. Kázmér az első két napban morgott-fújt-dúlt-kapált-fúlt, majd egyik percről a másikra hanyatt dobta magát, és azóta folyamatosan játszanak.
Egyelőre nem tudom mi lesz a sorsa, ha nagyon nem fér, és lesznek bajok, akkor lehet keresünk neki új gazdit, de most jól elvannak és -vagyunk, úgyhogy próbálok aludni két folyamatosan játszó-küzdő macska moraja mellett.
Ja még valami……….ez a kép fenomenális :)