Nincsen bajom azzal, hogy Vidnyánszky Attila lett a Nemzeti Színház igazgatója, legfeljebb olyan tekintetben, hogy sajnálom Alföldi távozását. Januárban és februárban igyekszem majd elmenni néhány darabra, amit valószínűleg nem játszanak majd, ha már nem ő fogja vezetni a Nemzetit.

Amit viszont furcsállok, hogy az idősebb, színházba járó korosztály rögtön elkezdett csámcsogni a témán, mondván végre lehet menni a Nemzetibe, ami ezek után nem a káromkodás meg a pucérkodás otthonaként szolgál majd. Ez ráadásul teljesen pejoratív, mert nem csináltak a színházból valamilyen lebujt, ahová azért járnak a nézők, mert hallhatnak egy-két cifra káromkodást és láthatnak két meztelen embert a színpadon.

Nagyon szeretek színházba járni, és imádom az olyan darabokat, mint például »Az Operaház Fantomja«, ettől függetlenül olyan előadásokra is szívesen beülök (sőt), mint amilyen »A jég« volt. Nekem ezért tetszett a Nemzeti.

Ezeket félretéve, kíváncsian várom az új előadásokat, a történet politikai vonatkozásait pedig felesleges is cincálni, az aktuális kormányzást (vagy annak tűnő tevékenységet) űző politikai szerv úgyis mindig beleszól mindenbe, amibe bele tud szólni.