Nógrád Volán

A Nógrád Volán sosem volt a kedvenc szolgáltatóm, erről régebben többször is írtam, de mióta ritká(bba)n járok haza, kevesbb impulzus is ért. Ma azonban, a karácsonyi ebédutazást megejtve három dolog tűnt fel.

Az egyik, hogy majdnem ötezer forint volt oda-vissza a két, egyenként 97 kilométeres utazás. Értem, hogy miért ennyi, de elgondolkodtató, hogy ha két ember utazna, akkor autóval már sokkal olcsóbban és kényelmesebben meg lehetne oldani az utazást.

A másik, hogy odafelé elaludtam a buszon, és arra keltem, hogy jéggé vagyok fagyva (azóta is köhögök és fáj a torkom). Megnéztem a fűtőtestet, jéghideg volt, körülöttem mindenki kabátban ült. Visszafelé valamilyen helyközi buszt küldtek a másfél órás útra, amin pl. nem volt olvasólámpa, azt meg hagyjuk is, hogy, milyen jó volt majd’ két órát ülni egy tízperces egységekre kitalált ülőalkalmatosságon. De ez kevésbé zavart.

A harmadik, és ez egyben a leggyalázatosabb: közölte a buszsofőr, hogy valamilyen akármilyen nemtudjamilyen változtatás miatt kiegészítő jegyet kell vásárolnom, mert nem végállomásig megyek. Hogy mi? Kis guglizás után a Borsod Volán honlapján található meg az alábbi infó:

Az emeltszintű országos személyszállítási szolgáltatást biztosító, valamint a vasúti szolgáltatásokkal párhuzamos szolgáltatást nyújtó autóbuszok esetében (a Volán társaságoknál egységesen) bevezetésre kerül a kiegészítő jegy fogalma.

Szóval, ahhoz, hogy a Nógrád Volán 2012 végén fenn tudja tartani az emeltszintű (fűtés és világítás nélküli) járatát, 150 forintot gombol le 0 és 100 kilométert között minden utasról. Értem én, de akkor a sofőrök többsége miért nem tud köszönni?

Eközben, az osztrákok a RailJetre mondják, hogy harmadosztály.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.