Nincsen bajom azzal, hogy Vidnyánszky Attila lett a Nemzeti Színház igazgatója, legfeljebb olyan tekintetben, hogy sajnálom Alföldi távozását. Januárban és februárban igyekszem majd elmenni néhány darabra, amit valószínűleg nem játszanak majd, ha már nem ő fogja vezetni a Nemzetit.

Amit viszont furcsállok, hogy az idősebb, színházba járó korosztály rögtön elkezdett csámcsogni a témán, mondván végre lehet menni a Nemzetibe, ami ezek után nem a káromkodás meg a pucérkodás otthonaként szolgál majd. Ez ráadásul teljesen pejoratív, mert nem csináltak a színházból valamilyen lebujt, ahová azért járnak a nézők, mert hallhatnak egy-két cifra káromkodást és láthatnak két meztelen embert a színpadon.

Nagyon szeretek színházba járni, és imádom az olyan darabokat, mint például »Az Operaház Fantomja«, ettől függetlenül olyan előadásokra is szívesen beülök (sőt), mint amilyen »A jég« volt. Nekem ezért tetszett a Nemzeti.

Ezeket félretéve, kíváncsian várom az új előadásokat, a történet politikai vonatkozásait pedig felesleges is cincálni, az aktuális kormányzást (vagy annak tűnő tevékenységet) űző politikai szerv úgyis mindig beleszól mindenbe, amibe bele tud szólni.

Discover more from mefiblog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.