Populaire

Valahogyan mindig furcsán néztem a franciákra. Nem tehetek róla, sosem értem meg, hogy ilyen szép helyen, ilyen finom ételekkel olyan szép ruhákban hogy élhetnek olyan furcsa emberek. Oké-oké, nem ismertem sok franciát és nem is voltam még Franciaországban, szóval nem ítélkezem.

Ebből eredendően a francia filmeket sem igazán tudom hová tenni, de néha-néha mindig elkapok egyet, ami viszont annyira magával ragad, hogy utána kedvem lenne megölelni egy franciát. De tényleg!

Valahogyan így volt ez a Populaire után is, amit a múlt héten zajló Francia filmtavasz esemény keretein belül láttunk (volt még pár másik film is, amit kinéztünk, de azokra sajnos nem jutottunk el).

A történet a hatvanas években játszódik és egy fiatal lányról szól, aki – mint akkor az összes fiatal lány – szeretne egy jólmenő irodában egy nagymenő akárki titkárnője lenni. Végül egy kevésbé nagymenőhöz kerül, és habár rendkívül aranyos az össze-vissza színűre festett körmeivel, de pocsék, mint titkárnő. Azonban hihetetlenül gyorsan gépel, pedig csak két ujját használja. A főnöke elhatározza, hogy gépíró bajnokot csinál belőle.

Bájos zenék, gyönyörű képi világ, kedves karakterek, burkolt (de az idő haladásával egyre kevésbé burkolt) romantikus szál, a megfelelő helyen és időben elsütött poénok és az egyik legizgalmasabb jelenet, amit az utóbbi időben láttam, pedig senki élete nem forgott kockán, csak két nő hihetetlenül gyorsan gépelt egy kattogó óra mellett. Ez a Populaire.

Érdemes megnézni, hihetetlenül élvezhető film, egyetlen másodperce sem okozott csalódást.