Magány

Mindig magányos fajta ember voltam. Nem volt sok barátnőm, nem is akartam, nem is kerestem soha. Legutoljárra nyáron volt barátnőm. Furcsa, tényleg nem vágyom senkire. Olyan jól megvagyok egyedül.. Nehezen nyílok meg egy ember felé, mert nem vagyok barátkozós. Van néhány barátom, olyan akire mindig számíthatók, s ez bőven elég.

Ám mégis van valaki, akit már régóta figyelek. Először észre sem vette, csak arra lettem figyelmes, hogy bámulok rá az ablakon át. Aztán segítettem megírni neki az angolháziját. Azóta többször figyeltem fel rá. Ma pedig vele jöttem haza a buszemegállótól. Furcsa, nem is gondoltam volna, hogy ennyi közös témánk van. Úgy tűnik, tartogat még számomra meglepetéseket a sors, vagy nevezzük ahogyan szeretnénk. 🙂 Mindenesetre azért óvatos leszek. Nem szeretnék újra abba a hibába esni, hogy kitárom lelkem-szívem egy lány felé, aztán vissza meg nem kapok semmit.