Nem is számolom már

Folytatom a nap végére meghagyott már-már kötelességből elkövetett egó kategóriájú bejegyzések sorát. Van egyébként rengeteg dolog amiről írni szeretnék (fogok is) csak mostanában kicsit felhalmozódtak az események és tennivalók, így a blog háttérbe szorult kissé. Nem fogom megszüntetni, nem fog (ennél, hehe) lejjebb menni a színvonal meg semmi, csak vannak ilyen időszagok. Vagy szakok?

Iskolában a TDK és röviden a jövő tanévben esedékes diplomamunka (jaj) rövid megbeszélése után megtárgyaltuk hogy a mérés- és irányítástechnika tantárgy nem a kedvencünk.

Aztán az is ma történt, hogy voltunk Gergővel egy teljesen elhagyatott és romladozó épületben, mely a Tűzraktér nevet viseli egyébként, szóval itt voltunk mi fotózni, és túléltük, sőt, a gépünket sem lopták el a csúnya emberek, miközben orrunkat vascsövekkel zúzták volna péppé.

Aztán még egy kisebb spontán jött kávézás is történt a Coffeeshop Companyben (amit ezúton is ajánlok mindenkinek, mert helyesek és kreatívak a pincérek, a fánkom mellé például rajzolt csokikrémmel valami kis mintát, ami apróság, de engem ezzel megvesznek, nem is beszélve a kiváló finom italokról).

Holnap meg leugrom ‘tarjánba, hogy visszajöjjek ‘pestre, ugyanis Gina nevű kutyánknak fülgyulladása van, ezért állatorvoshoz kell vinni.

A kvantum pedig ma sem lett csendes a végén. Ferdénállószájú-szmájli: :\