IV. vizsgaidőszak

Hosszabb lére veszem kicsit ezt, aminek az lesz valószínűleg az eredménye hogy tízből egy valaki olvassa el a felét, de segond. Találó ez a Garfield-képsor, ma valahogy én is így éreztem bedugult orral, kialvatlan szemekkel és nyűgös hangulatban egy hosszúnál is hosszabb nap után a Szabadság hídon át hazafelé rázkódva a villamoson. Szellemileg és fizikailag is ki vagyok merülve, ehelyett mégsem csak bambulta, hanem rohangáltak az agyamban a gondolatok.

Például az iskolával kapcsolatban.

Roppant furcsa érzés, hogy szinte tegnap kezdtük az egészet, és szinte holnap már véget is ér. Jobb esetben persze. Szintén furcsa, hogy mikor a »negyedik szemeszter« kezdődött, azt hittem ez lesz az egyik leglazább, hiszen a tárgyak többségével foglalkoztam már, érdekel is és azt gondoltam hogy talán értek is hozzá. Aztán nagyon sok gyakorlaton előkerült tanári oldalról, hogy mi, vagyis a hallgatók igenis hülyék vagyunk. Eleinte próbáltam persze lázadozni, hogy nem, én igenis csináltam már n+1 (hah!) adatbázist, és igenis értek az SQL-hez, és ebben talán volt igazság, sőt, biztos hogy volt benne, de akkor a gyakorlatot vezető tanár finoman és csak literálisan véve a fejemre koppintott, hogy ha valaki, akkor ő ért hozzá, mert ezekkel dolgozik tíz éve, és Accesstől a MySQL-en át egészen az Oracle rendszerekig mindegyiket ismeri, kezeli, figyelemmel kíséri. És még ő sem feltétlenül mondaná, hogy ért hozzá. Három vagy négy hétig tartott az adatbáziskezelés-gyakorlat, és rettenetesen sokat tanultam belőle. Nem a szigorú értelemben vett tanulásra kell gondolni, mert eddig is tudtam hogy mire jó a GROUP BY vagy a HAVING és eddig is fel tudtam építeni egy lekérdezést, ami még gyorsan és mondhatni optimálisan működött. Viszont az órák és a gyakorlatok alatt elsajátítottam egy gondolkodás- egy kivitelezés- és egy üzemeltetésmódot, ami ezerszer hatékonyabb. Hatékonyabb rám nézve, hatékonyabb a rendszerre és nem utolsó sorban hatékonyabb a feladatra nézve is. És ezért elmondhatatlanul hálás vagyok Karácsony Péter gyakorlatvezető és Kupcsikné előadónak. Valahogy így kellene gyakorlatot és előadást szervezni. Tényleg tudást kaptunk, ráadásul egy olyan anyagot hozzá, ami gyakorlatilag bármikor segítségünkre lehet a későbbiekben. Kár, hogy sokan nem becsülik meg az effélét.

Aztán ott van még a webprogramozás, ahol bár néhány apróságot leszámítva tényleg nem tanultam újdonságot, de a gyakorlatok és az előadások igényes levezetése miatt mégis élveztem. Ritka azért a felsőoktatásban az, amikor nem az új információk vagy a katalógus miatt veszel részt az előadáson vagy a gyakorlaton, hanem mert tényleg jól érzed magad, és nem egy EHA-kódként, hanem hallgatóként, leendő webprogramozóként kezelnek.

A JAVA II. előadásokat nem szeretem. A JAVA I. sem jött be. Nem a tanár hibája, egyszerűen programozásból elméletet hallgatni rettenetes. Inkább a sok-sok feladat és adott esetben dokumentáció átböngészését favorizálom. Ráadásul az előadások szünet nélkül három, vagy egy szünetben kétszer másfél órában kerültek megrendezésre. Lehet velem van a baj, de három órán keresztül objektumorientált kódrészletek működésének tanulmányozása és megértése nem igazán nekem lett kitalálva. A gyakorlat ellenben kiváló volt, úgy kezeltek minket, mintha nem értenénk hozzá, ami azért a hallgatóság nagyobb felére igaz is. De eközben a gyakorlatot tartó tanár tudott ésszerű magyarázatot adni ha valaki nem értett vagy csak mélyre hatolóbban szeretett volna megérteni valamit. És az ilyesmit én szintén értékelem.

Így állunk hát. A negyedik szemeszter ígérkezett a legkönnyebbnek, végül a legnehezebb lett. Előnyömre. Sokkal többet tanultam mind időben mind mennyiségben, mint az elmúlt másfél év alatt összesen. Hihetetlenül fáradt vagyok, és a java még tényleg hátra van. Kemény vizsgaidőszak, kemény két-három-négy hét lesz, de most először érzem, hogy megérte. (A valószínűségszámításról ezt persze nem tudom elmondani, de ez legyen az én problémám. Viszont most 100% valószínűséggel tudom meghatározni, hogy nagyon mély álomba zuhanok hamarosan.)