Eddig ha láttam valamiféle szemetet egy tömegközlekedési járművön, például tökmag héját, mindig gondoltam rá, hogy ha ezt eredményező tevékenység végzésén kapnék valakit, biztosan elbeszélgetnék vele, persze tényleg csak beszélgetni, hogy mégis mi.
Ma leült mellém egy úriember, aki elkezdett tökmagot enni, és szemrebbenés nélkül szórta a kisföldalattin a földre a héjmaradványokat. Ha a fizikai adottságok nem lettek volna rám nézve halálosak (értsd: két ülésen sem fért el kényelmesen), és nem nézett volna ki pszichopatának (értsd: napszemüveg, rózsaszín farmering, aranyóra, aranyékszerek, fekete rövidnadrág és csizma, de a hab a tortán a Lady Gaga Pokerface mint csengőhang volt) akkor biztosan elmondtam volna neki, hogy a földalattin szemetelni nem vicces. Meg úgy egyébként sem.
Így viszont csak csöndben ültem tovább, és azon gondolkodtam miféle káromkodásokat mond majd a takarító az éjszakai műszak alatt.
Lev
2010. április 29. — 23:43:15
N. Rambó Gábor elbeszélései I.
Encsi
2010. április 29. — 23:51:53
2 napja a piros metrón egy réti néger ugyanezt adta elő… amin viszont nagyon kiakadtam a héten: Anyuka tolja a babakocsiban az egyik gyerekét, a másik mellette sétál. A sétálós gyerek lazán eldobja a papírzsepit, anyuka látja, de a szeme se rebben, mennek tovább.
Az örök kedvencem pedig a buszmegállóban a csikkelpöckölés, holott ott van a szemetes egy méterre..
gyuri
2010. április 30. — 01:27:07
á, azt hittem most az lesz a vége, hogy akkor beszéltél is vele, de az ilyen történetek vége mindig ugyanaz 🙁
henji
2010. április 30. — 09:39:35
Alapvetően gusztustalan dolognak tartom a tökmag- illetve szotyifogyasztást. Akárhol.
Barni
2010. május 02. — 09:45:16
Otthon egy film nézése közben néha el-elpusztítok pár szemet, ah már chips nincs, de az utcán vagy a buszon szotyizókat bizony jól meg kellene büntetni!