A változások szele

Sokan mondták mostanában, hogy jaj, mennyit változtál, amit igazából azért nem értek (vagyis igazából értek), mert igazából nem. Három dolog változott mostanában az életemben, azok viszont szigorúan: az öltözködés, a karrier és a szocializálódás.

Ruhák tekintetében úgy öltözöm, ahogy nagyjából már öt-hat éve szeretnék és valójában nem tudom, hogy eddig mért nem így öltöztem (talán 17-18 évesen annyira nem állt volna jól ez a stílus, vagy nem tudom). Ha ruháról van szó, akkor az ing és a zakó mánia hatalmasodott el teljes mértékben. Persze nem százötven eurós azonban mégis Kínában összevarrt Dolce&Gabbana ingeket veszek, de gyakorlatilag még a zöldségeshez is ingbe járok, mert egyszerűen így érzem jól magam a bőrömben. A másik nagy kedvencem a kalap, de valahogy furán érzem benne magam (nem a jólállás-nemjólállás kérdése, egyszerűen fura), így az most várólistán van, bár a hosszú szövetkabátomhoz beszereztem egy szövetkalapot, csak a miheztartás végett. Ami még emellett változott kicsit, az hogy megnövesztettem a hajamat. Volt egy időszak amikor a rokonok-barátok Elvisnek becéztek, mert másfél hónapon keresztül még csak igazítás sem volt rajta, de végül elnyerte a végleges formáját is a dolog. Érdekes, mert gyűlöltem a hosszú hajat (gyűlölöm most is, viselni, érezni stb.), azonban ránézésre tetszik. Mások véleményére meg különösebben nem adunk, csak néhány emberére, arra viszont nagyon.

A karrier egy kicsit összetettebb téma. Ha minden jól megy, hat-hét hónap van még az iskolából, és ha a csillagok kedvezően állnak, és én sokat görnyedek majd a könyvek felett, akkor valami diplom(ata tásk)ás ember leszek. Nem vagyok elájulva attól, hogy lesz egy bekeretezett papír a falon. Sok mindent tanultam az iskolában, szerencsére volt mellette időm még többet tanulni, és remélem lesz is még. Ettől függetlenül viszont tudom, hogy fél év múlva indul az igazi kőkemény melódia, éppen ezért gyakorlatilag reggeltől estig igyekszem tudást, kapcsolatokat és miegymást bővíteni. A leendő munkásélet három felé ágazik egyelőre; a másik az insolis világhatalommá való pumpálásáról szól (nyilván), bár efelől vannak kétségeim. Tucatnyi webfejlesztő cég van a piacon, és persze nem panaszkodunk, de egyelőre csak mint főállás nem támaszkodhatunk kis várunkra, még ha ez is a cél végül. A harmadik út ugyanez, csak valamerre máshol: webfejlesztő szeretnék lenni. Sokáig kerülgettem a dolgot, de nincs értelme tovább: ez az egyetlen dolog, amihez igazán értek és amit szeretnék is csinálni, mert bár imádom az informatikát, dolgozni benne annyira nem szeretnék, talán csak itt. Ügynökség, cég, szolgáltatás – mindegy. A cél az, hogy tanuljak, fejlődjek és persze épkézláb összegeket keressek. Szerencsére az elmúlt egy hónapban két kezemen nem tudom megszámolni hány álláslehetőség bukkant fel, de a következő fél év miatt még egyiket sem tudtam bevállalni (szomorúan, teszem hozzá), remélem azonban hogy fél év múlva is hasonlóan jó lesz a helyzet.

Végül a szocializálódás. Azt vettem észre, hogy míg néhány évvel ezelőtt nem volt más vágyam, csak hogy üljek péntektől vasárnapig a szobámban, sorozatot nézve, internetezve és olvasgatva, most ha egy napnál tovább kell egyedül lennem, nem érzem jól magam és mindig mennék valamerre-valakikkel. Éppen ezért bővült kicsit a fekete notesz tartalma, sok érdekes és érdemes emberrel, aminek kifejezetten örülök.

Ezek a változások persze magukkal hoztak tucatnyi más változást, de ettől függetlenül még mindig tudom a három legfontosabb dolgot: ki voltam és honnan jöttem; ki vagyok és hol; ki akarok lenni és hol. Mindeddig pedig ugyanaz a zöld-kék-fehér mefibloglogós Mefi vagyok, csak bizonyos tekintetben kicsit több, más tekintetben talán kevesebb.

Ezek vannak, meg a bárányfelhők, bár visszatekintve a sorok számára, szerintem az ötödiktől már senki nem jutott el idáig. 🙂