Pár hete a Madách Színházban megnéztük a Monty Python társulat nevével fémjelzett Spamalot című előadást.

Jelenet a Spamalotból, amely a Madách Színházban játszódott

Vegyes érzéseim voltak-vannak a darabbal kapcsolatban.

Kevésbé tetszett, mert a Gyalog galoppot láttam már, így nagyon sok poén ismerős volt. Emiatt önmagában nem mondanám, hogy nem tetszik, de a Monty Python egy rendkívül ritka és különleges vegyület, lehet az ő vicceiket elmondani, még akár híres és kiváló humoristák által is, de azok a viccek annyira nem lesznek viccesek, mint az eredeti felállásban. (Az összes filmjük és a sorozat is egyébként sokkal értékesebb eredeti nyelven, és erre most kivételesen nem a sznobizmus vagy a szokásos eredeti nyelven minden jobb jelenség a magyarázat, egyszerűen így van összerakva.) Aztán ott volt az az indokolatlan változtatás, miszerint az eredeti darabban zsidók nélkül nem jutsz be a Broadway-re kifejezést és a körülötte lévő poénokat gyökeresen kiirtották, átalakítva egy magyarok nélkül nem jutsz be a Madách-ba csokorrá. És igen, nyilván minden országban módosítanak picit, meg én azt is értem, hogy miért módosítottak pont ezen, de engem inkább elszomorít, hogy itt még egy zsidós viccet sem lehet elsütni aggódás nélkül, szemben az amerikai vagy az angol színházakkal. És ez sajna elég poéngyilkos tud lenni.

Nagyon tetszett viszont, hogy sokszor vonták be a közönséget és úgy általában jól parodizálták a musicalek szokásos jeleneteit, eseményeit; bár leginkább azokon a jeleneteken nevettem, amelyekben más előadásokra utaltak.

Végeredményben jó móka volt, de valószínűleg sokkal jobban élvezik azok, akik még nem látták a filmet, illetve akik nem feltétlen a Monty Python társulat előadására számítanak. (Meg aztán, megnézném eredeti nyelven, az eredeti társulattal.)