Unijós előírás

Van itt ez az Index-cikk, amiben azt ecsetelik, hogy egy árva darab lépcsőfokhoz mozgássérültekjnek szánt liftet építettek (cirka 1,6 millió forintért), igaz ezt megoldhatták volna kis mutyival és néhány közbeszerzési eljárás megfuttatásával egy mondjuk nettó 166 000 forintba kerülő rámpa megépítésével, de hát kérem, azt nem lehet, mert a lift uniós előírás. Vagy például azt is hallottam már, hogy azért nem lehet itthon kapni tűzköves öngyújtót, mert szintén az EU-s előírás, hogy nem lehet. Vagy hogy például a cigarettadobozra nyomtatott, elrettentésül szolgáló, rákos-rothatdó belső szerveket is az Unió írja elő.

És amikor a Berlinben élő ismerősöm azt meséli, hogy kint, Németország fővárosában, az EU egyik melegágyában minden sarkon lehet cigarettát venni, nincsenek rajta undorító belső szervek, csak egy felirat a két oldalán, és mellé fél centért adnak egy tűzköves öngyújtót, hogy az ember a rámpán sétálgatva elszívja a szál cigarettáját – na akkor merül fel bennem a kérdés, hogy most akkor merre vagyunk arccal. De ez csak egy példa, nem is feltétlen a dohányzáson van a hangsúlya.

A félreértések elkerülése végett: nincsen nekem semmi problémám az EU-val, sem pedig az előírásaival, értem, hogy működik a világ. Amit nem értek, az pusztán annyi, hogy ha itt érzésre minden milliméter pontosan van szabályozva, és a szabálytalanságokat szigorúan büntetik, akkor hogy lehet, hogy egy az EU-hoz talán sokkal közelebb álló ország fővárosában pont az előírások ellenkezőjével találkozik az ember.