Pályaválasztás

Van a helyi sportcsarnokban egy pályaválasztási rendezvény. Ez arról szól, hogy jönnek sok iskolából, és minden iskolának van egy standja. Én itt ilyen segítő akárki voltam, és kaptam egy negyed óra szünetet.

A szünet alatt kajáltam, de arra csak két perc ment el, így valamit még kellet csinálni. Ekkor feléledt bennem az igazi, vérbeli, hamisítatlan kocka-feel. Megláttam az “Internet sarok”-nak elnevezett ökörséget, és odalibbentem. Beültem egy gép elé, és nézegettem az új oldalt, meg mittomén. Egyszer csak odajön egy kis 12-13 éves forma gyerek.

Sokáig jáccol még e?
Igen.
De ne má’.
Mert?
Mer’ én is akarok.
Bocsi, de most én ülök itt.
Te hova jársz? Hova mész tovább?
A *** szakközépiskolába járok.
Rögtön meglátszott iskolánk színvonala…
Jaa, és nem vertek még meg ott?
Nem.
De akartak?
Igen.
Najó, kapsz öt percet.

Közben valamit éppen csináltam. Félpercenként beszólt, hogy mikor jöhet, én meg közöltem, hogy van más gép is. Épp a szerver főoldalát néztem (ahol egy kis gép van kint) erre megkérdi, hogy gépet akarok-e venni. Mondom van otthon két gépem, akkor minek vennék? Erre meg röhögött, hogy hol lenne nekem két gépem. Gondoltam, hogy közlöm neki, hogy harmadikos programozó vagyok… de az ilyennel nem éri meg foglalkozni. Bunkó volt, bunkó lesz, és bunkó is marad.