Nesze neked gyorsétterem

Én is. Ez a bejegyzés is mi másról szólhatna, mint az étkezésről. Mostanában ahogy elnézem nem nagy divat (inkább csak az idősebbek körében, vagy legalábbis errefelé így néz ki a dolog) pecsenyézőbe járni, pedig a pecsenyéző kifejezetten jó dolog. Kezdjük ott, hogy hihetetlen hangulata van, ha az ember állva eszi a hurkát, kolbászt, oldalast, csirkét stb. mustárral vagy savanyúsággal, egy hideg délutánon.

És mókás, hogy míg a mekiben az ember egy ezresért nem lakik jól (szó se róla, jó dolog a meki, nagy ritkán én is benyomok egy zsírbombát), addig egy piacon nagyjából négy-ötszáz forintért simán. És nem kell itt jönni, hogy Jézusom, hát egészségtelen, mert ennyi erővel minden az.

Teaházban meg – röstellem, de – csak egyetlen egyszer voltam. Azt hiszem, azóta nem vagyok különösebben oda a filteres teákért, bár ez lényegtelen. Sajnálom, hogy itt ‘tarjánban nincsen egy hangulatos kis teaház, ahová be lehetne ülni, de hát sok minden más sincsen, azt kell szeretni, ami van.