Világháborúk

Apropó világháborúk. Észrevettem, hogy az én korosztályom szereti a második világháborút, de az elsőért sokkal kevesebben (mondhatnám szinte senki) lelkesednek.

Ezt pedig leginkább a személyi kultusznak nevezett micsodára tudnám fogni. Ugyanis ott az első világháború, amit az iskolában (heti három óraszám mellett) lezavartunk másfél hét alatt, és különösebben senkit sem hatott meg, pedig voltak elég komoly következményei, melyek hazánkat érintették (pl. a trianoni béke).

Aztán ott a második világháború, amit másfél-két hét alatt szintén lezavarunk, aztán mégis mindenki odavan tőle. Mert hogy az mennyire izgalmas volt! (Mintha bárki is tudhatna és mondhatna ilyet 17-18 évesen). Meg hogy milyen profi technikák voltak ott (ami egyébként igaz is).

Pedig az ok ennél sokkal egyszerűbb, elég csak két nevet mondanom: Adolf Hitler és Joszif Sztálin. Mert ugye mi jut mindenkinek az eszébe, ha a második világháborúról van szó? Nevek. Olyan emberek nevei, akik személyi kultuszt építetettek maguk köré. Aztán az emberek vagy pozitívan, vagy negatívan vélekednek.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.