Ahol álmomban jártam

Ez azért nem kicsit durva. Szóval ahhoz már nagyon kell pofa, hogy odamenj a teli villamoson(!) egy alvó emberhez(!), és elszedd tőle a pénztárcáját, a telefonját meg az MP3-lejátszóját. Azért, ha én felkeltem volna miközben csinálja, a döbbent hátekivagyésmitakarsz arckifejezés után jól irányzottan megrúgtam volna. A villamoson lévőket meg úgy elküldtem volna oda, ahonnan legelőször bújtak ki, mint a huzat. Nehogy már öt-tíz ember egyszerre nem tud odaszólni, hogy anyád.

Ilyenkor mindig egy baleset jut eszembe. Ismerősöm villamosvezető, ő mesélte, a 14-es vonalon megtörtént sztorit. Valami okostojás úgy gondolta, hogy gyorsabb lesz, ha fél perc várakozás helyett inkább átszalad a villamos két kocsija közti ütközőnél. A villamos persze éppen indult, és mivel a vezető nem látta, mondanom sem kell, hogy mi történt. A két kocsiban meg halál rezignáltan nézték, amint rángatózik és üvöltözik egy ember. Érted, még a vészféket vagy -jelzőt sem voltak képesek megnyomni.

És ilyen hozzáállással azért ne sírjunk, hogy mért csak itt tart ez az ország.


Discover more from mefiblog

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2026

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.